Gyakran tapasztalom munkám során, hogy az emberek fejében keveredik, mit várhatnak egy pszichológustól, és mit egy pszichiátertől, holott ennek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy tudják, kitől milyen segítséget kaphatnak.
Nézzük meg egy összehasonlító táblázatban, melyek a fő különbségek a két szakember között:
|
Pszichológus |
Pszichiáter |
| Feltérképezi a problémát beszélgetéssel, célzott kérdésekkel, pszichológiai tesztekkel. |
Feltérképezi a problémát célzott kérdésekkel. |
| Kezelésre pszichoterápiát alkalmaz, ami lehet beszélgetésterápia, relaxáció, hipnózis, családterápia vagy egyéb módszerek. |
Kezelésre farmakoterápiát, azaz gyógyszert alkalmaz. |
| A terápia a probléma okainak feltérképezését, annak megszüntetését, vagy ha megváltoztathatatlan (pl. gyász esetén), könnyebb feldolgozását segíti. → Oki terápia. |
A terápia a tünetek enyhülését célozza meg, a probléma okainak megszüntetése nélkül. → Tüneti terápia. |
| A pszichológus bölcsészettudományi egyetemet végez, ezért nem orvos. |
A pszichiáter orvostudományi egyetemet végez, ezért orvos. |
| Életvezetési kérdésekkel, döntési nehézségekkel, gyermekneveléssel, kapcsolati konfliktusokkal, kommunikációs nehézségekkel, stb. kapcsolatban is meg lehet keresni, nem csak betegség miatt. |
Betegséggel kapcsolatban szokás megkeresni. |
Ugyanazzal a betegséggel, például szorongással vagy depresszióval, felkereshet akár egy pszichológust, akár egy pszichiátert. Ha a célja a tünetek enyhítése, a mélyén gyökerező problémák feltárása nélkül, akkor a pszichiáter felír Önnek
gyógyszert, amit rendszeresen szednie kell. Mint minden gyógyszernek, a pszichiátriai gyógyszereknek is van főhatásuk és mellékhatásaik. Például a depresszió esetén meglehetősen gyakori, hogy a hangulat javulása mellett a szexuális vágyak nagymértékben lecsökkennek a gyógyszer szedése alatt, vagy akár meg is szűnhetnek. Ha szeretne a problémák mélyére ásni, megérteni, hogyan alakult ki, mi tartja fenn, és mit tud tenni ellene, akkor érdemes a pszichoterápiát választania. Mint minden tartós változás, ez is időigényes folyamat, nem lehet egyik napról a másikra csodát várni (hipnózisban sem!), hanem hétről hétre tenni kell azért, hogy igazi változást tapasztaljon, és az újonnan kialakított szemléletmódok, szokások rögzüljenek.
Sokszor találkozom azzal a tévhittel, miszerint a klinikai szakpszichológusok felírhatnak gyógyszert. A klinikai szakpszichológus olyan pszichológus, aki a gyógyításra szakosodott, ami egy négyéves szakképzést jelent valamely orvostudományi egyetemen, a pszichológiai oklevél megszerzését követően. Ezzel együtt hazánkban (még) nem jár doktori címmel, sem gyógyszerfelírási lehetőséggel.
Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a pszichiátereknek is van lehetőségük pszichoterápiát tanulni az orvosi egyetem elvégzése után, ami egy hároméves képzés. Ebben az esetben megismernek néhány pszichológiai irányzatot, és azok módszereit elsajátítják, melyet a gyógyszeres kezelés mellett alkalmazhatnak a klienseiknél.
Következésképp, érdemes alaposan átgondolnia, milyen változást szeretne, mennyire mélyen kívánja beleásni magát, mennyi időt, energiát és pénzt szeretne fordítani a lelki egészségére, és ennek megfelelően megkeresheti azt a szakembert, akinek a végzettsége és szakértelme biztosítani tudja Önnek ezeket a változásokat. Bárhogy dönt, a folyamatos együttműködésére és kitartására szükség van a változási folyamat minden szakaszában, mert a külső segítség akkor tud hatékony lenni, ha belső motivációval, elszántsággal és azt alátámasztó tettekkel társul.
Vannak olyan súlyos mentális betegségek, ahol a gyógyszeres kezelés kifejezetten ajánlott, ezek a pszichózisok, schizofréniák, mániás-depressziós zavarok. Ezekben az esetekben farmakoterápia nélkül könnyen dekompenzálódhat a beteg, ami szélsőségesen labilis állapothoz, legrosszabb esetben ön- vagy mások veszélyeztetéséhez vezethet.
Amennyiben van olyan tapasztalata a témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!