Az elmúlt 17 évben, amióta pszichológusként praktizálok, meglehetősen sok emberrel találkoztam, nőkkel, férfiakkal, fiatalokkal, idősekkel, gyermekekkel, párokkal, családokkal. Minden egyes esetben elhangzottak olyan kérdések a klienseim részéről, amelyek válaszra vártak. Akadtak köztük könnyen megválaszolhatók, és hosszas elemzésre váró, mélyreható kérdések is.
Talán Önben is felmerültek már olyan talányok a saját /vagy a környezetében élő személyek/ lelki működésével, érzelmi világával vagy viselkedésével kapcsolatban, amelyekre nem sikerült megtalálnia a feleletet, bármennyire is próbálta megfejteni. Esetleg belekerült egy olyan gondolatspirálba a nagy igyekezet közepette, amelyből nehezen tudott kigabalyodni, vagy még jobban belezavarodott, mint előtte. Ne aggódjon, ezzel nincs egyedül! Legtöbb ember mielőtt eljut oda, hogy felkeressen egy szakembert, nekifut önerőből a válaszadásnak, vagy bevonja az ismerőseit, és megkérdezi a véleményüket. Minél több embert kérdez meg, annál többféle véleményt hall, ami végképp összezavarhatja.
Csokorba szedtem azokat a kérdéseket, amelyeket számtalanszor megfogalmaztak a hozzám forduló emberek. Talán egyikre-másikra Ön is ráismer:
Bennem van a hiba? Mit csinálok rosszul? Lehet, megbolondultam, hogy ilyen furcsa gondolataim vannak? Elmúlnak valaha a borús gondolataim? Van megoldás a szorongásomra? El fog múlni? Lesz nekem valaha igazi társam? Lehet, hogy lemaradok a gyermekáldásról? Miért félek ennyire az elköteleződéstől? Vajon akkor is szeretnének az ismerőseim, ha tudnák, hogy milyen vagyok valójában? Miért nem tudom lezárni a kapcsolataimat? Miért olyan nehéz döntéseket hoznom és kiállnom mellette? Miért nem merem elmondani a véleményemet úgy, mint más? Még az is lehet, hogy szkizofrén vagyok? Valamilyen személyiségzavarom van, azért viselkedem ilyen nem normálisan? Hogy fordulhattam így ki magamból? Hogyan találhatnék vissza a régi énemhez, aki voltam (vidám/kiegyensúlyozott/életigenlő/stb.)? Maradjak a családommal vagy engedjek az új szerelem csábításának? Szabad kitenni a gyermekeket a válás traumájának? Mi lesz a következménye? Hogyan lehetnék jobb szülő? Lehet rajtam segíteni? Sok hasonló esettel találkozott már? |
Ha egy élethelyzet aggasztja, néhány konzultáció is elegendő lehet, hogy tisztábban lássa a szituációt és helyreálljon az egyensúlyi állapot.
Vannak olyan felvetések is, amelyeken az önismeret gazdagítása és az önelfogadás segít, ilyen például a szerethetőség kérdése. Ha megtanulja elfogadni és szeretni önmagát a hibáival együtt, érdekes módon a környezete is toleránsabbá válik Önnel szemben. Megváltozik a fontos személyekhez fűződő viszonya, javul a társas kapcsolatainak a minősége.
Vagyis van megoldás a nehéz helyzetekre is, ne adja fel!
Ha van olyan tapasztalata az aktuális témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!