Tisztelt dr-nő!

Jelenleg házasságban élek,és fogalmam nincs mit érzek a férjem iránt.Nagyon sokat veszekszünk egymással és volt már arra is péld, hogy összecsomagaoltam,bár azt tudni kell van egy kisgyermekünk is.Ettől függetlenül úgy érzem nem tudok vele élni mert egy másik férfi után vágyodom, azt nem tudom szerelmes vagyok-e abba a másikba csak azt, hogy nagyon hiányzik.Sokmindent hiányolok jelenleg a házasságomból,pl:a szeretet kimutatását mind itthon mind mások elött, és ami a legjobban zavar, hogy be akar zárni és ettől megörülök.Mikor elmondom neki ezeket a dolgokat mindig változást igér de nem történik semmi!Egyfolytában csak menekülnék itthonról!!!Mit tegyek, kérem segítsen!!!!!A gyereknek sem akarok rosszat!!

Kedves Maca!

Egy közös gyermek kevés ahhoz, hogy összetartson egy házasságot. Ha szeretne még egy esélyt adni maguknak, akkor érdemes lenne megkeresni a kapcsolatuk tartalék erőforrásait, olyan értékeket, amelyekre tudnak építeni (pl. bizalom, szeretet, összetartás, stb.) Ajánlom figyelmükbe az öt szeretetnyelvről szóló „A szerelem pszichológiája” című könyvet. (lásd a Könyvajánlóban!)

A szerelmi háromszögben megjelenő harmadik személy arra mutat rá, hogy mi hiányzik a házasságukból. Gondolja ezt át, és azt is, hogyan tudnának ezen változtatni?!

Mivel az érzelmek kimutatása és a problémák megoldása nem kielégítő a kapcsolatukban, érdemes volna szakemberhez (párterapeutához) fordulniuk, függetlenül attól, hogy együtt maradnak végül, vagy sem.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó! Érdeklődni szeretnék, hogy indít-e valamikor önbizalomépítő tréninget? Köszönettel: Andi

Kedves Andi!

Női önbizalom fejlesztő tréninget legközelebb szeptemberben tervezek indítani. Addig egyéni foglalkozások keretein belül van rá lehetőség.

Üdvözlettel: Margó

Avn egy nagyon jó barátom aki be én nagyon szerelmes vagy ő az egyik barátnöbe volt szerelmes még akkor is mikor szakitottak a barátnöm segitet nekem mert én túl félénk voltam megkérdezni hogy nem e járna velem az a srác ő azt mondta még a barátnömet szereti és hogy maradjunk barátok de tudja hogy én nagyon szeretem nagyon jó érzem magam mikor vele vagyok régebben mikor faiatalabbak voltunk akart velem járni csak én visza utasitota mert akkor még nem tudtam hogy zserettem!:s De néha ugy viselkedik velem hogy ojan mintha szeretne van amikor a baátai is mondják neki hogy én vagyok a barátnöje néha azt mondja hogy igen és a suliban is szoktunk minden szünetben beszélgetni a buszon is együtt megyünk hazaés néha áttkarol meg ölelget nem tok rajta ki igazodni hogy it akkar tölem meg kérdeztem töle azota és lehajtota a fejét és egy pcit elpirult és azt mondtainkább maradjun barátok!!! léci segitsen köszönöm

Baba

Kedves Baba!

Ha csak barátként gondol Rád a fiú, és a barátnődbe szerelmes, akkor jobb, ha ezt elfogadod. Ha megváltoznának az érzelmei, úgyis észreveszed. Minél inkább provokálod, kérdezgeted, annál nagyobb a valószínűsége, hogy eltávolodik Tőled. A szerelmet nem lehet sem erőltetni, sem siettetni. Ha sietteted, arra számíthatsz, hogy menekülőre fogja. Beszélgessetek, barátkozzatok nyugodtan tovább, de mindig csak azt és annyit tegyetek, ami mindkettőtöket jó érzéssel tölt el.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

7éve vagyunk együtt a barátommal, ő 27,én 25. Többször válságban volt a kapcsolatunk, eddig nagy nehézségek árán sikerűlt megmentenem. Érzem hogy most is egyre inkább eltávolodunk egymástól. Hiába próbálok küzdeni, megbeszélni a dolgainkat, a barátom önző módon csak magával foglakozik, neki így minden jó, és ha ez nekem nem tetszik akkor szerinte el lehet menni...Szeretem, de nem tudja megadni ami nekem a legfontosabb. Gondlom ezek miatt is leginkább érzelmi alapon megcsalom a baártom.Van egy fiú akivel már 6 éve ismerjük egymást, és 2 hónapja "együtt vagyunk".Ő is kapcsolatban él, de mindent megkapok tőle ami számomra fontos. Mit tegyek?Maradak a régivel és próbáljam meg ismét rendbehozni a dolgokat, vagy válasszam az újat?

Köszönöm!

Kedves Cilcsike!

Több kérdés is felmerült bennem, ahogy olvastam a levelét. Ha nem kapja meg a Barátjától a legfontosabb dolgokat, akkor mi köti Önöket össze? Ha már most hiányt szenved a kapcsolatában, ez csak tovább fokozódik, ha összeházasodnak, amikor még biztosabb lesz a dolgában a Barátja. Csak Ön küzd a kapcsolatuk fenntartásáért? Kettőn áll a vásár, mindkettőjüknek akarnia kell.

Az új Barátjától mindent megkap, csak épp a kizárólagosságot nem. Vagyis, nem vállalják fel egymást. Ő a tiltott gyümölcs, ami mindig izgalmas. Az első két hónap egyébként is tele van érdekességgel, újdonsággal. Kérdés, hogy hét év után is tudnak-e újat nyújtani egymásnak, és akkor is kielégítik-e egymás vágyait?

A legfontosabb kérdés mégsem az, hogy a régi vagy az új barátot válassza-e, hanem az, hogy tulajdonképpen mit érez? Ne megszokásból vagy újdonság-keresésből döntsön, hanem figyeljen az érzelmeire, és arra is, hogy azok valóban kölcsönösek-e? Az sem létkérdés, hogy mindenáron kapcsolatban legyen. Az érzelmek letisztulásához sokszor szükség van egy kis egyedül eltöltött időre (néhány hét, hónap). Előbb önmagával kerüljön belső összhangba, és aztán a külső kapcsolatai is jobban fognak működni.

Csak Ön dönthet, senki nem vállalhatja át a döntés felelősségét és következményeit, legfeljebb a mérlegelésben tudok segíteni.

Üdvözlettel: Margó

kedves Margit!én egy 16 éves lány vagyok,most hagyott el a barátom,azota kilátástalannak látom az életem.semmihez nincs kedvem,folyton alszom,állandoan stresszelek,egyszerüen nincs kedvem semmihez,élni sincs kedvem.Nem tudom mihez kezdjek.nekem ö vol az életem.azt hittem mindent megtettem ezért a kapcsolatért.és ezt kapom vissza.és ráadásnak nem személyesen szakitott velem hanem msnen,tényleg nagyon jol esett.ennyit ért neki 7 honap.pedig állitolag én vagyok élete szerelme.Akkor mért szakitott??ha egyszer ennyire szeret.%napja azt mondta szeret,ma beszéltem vele már nem szeret.Hát akkor most engem csap be vagy saját magát?Egyátalán mit várjak még töle??Tönrketett teljesen.Egyszerüen miota szakitottunk olyan vagyok mint egy élöhalott.Én bármit megtennék,hogy visszakapjam,és soha nem néztem senkire,sose csaltam meg,ugy hiszem mindent megtettem,hogy jo legyen velem.És mindenki irigy volt ránk.És most csak igy ennyivel vége,hogy azt mondja hogy azért van vége mert nem müködött.Én már nem értek semmit,gondolkozni se tudok már.Egyszerüen nem érzem magam ugy,hogy képes legyek élni.1 hete nyugtatokat szedek,mert annyira stresszes vagyok,hogy nem lehet velem beszélni.Tudom,hogy nem ez a megoldás,de még ez is jobb,mint a semmi.Annyira szeretem,minden hozzá köt,akármit csinálok mindenröl eszembe jut.És ö még csak nemis gondol rám,mert neki fontosabbak a haverok.Pedig én bármit megadtam volna,ténylg akármit:( Kérlek segits:( Én szeretnék jobban lenni de nem megy:(

Kedves Kérdező!

Az érzelmek a legnehezebben követhető megnyilvánulások, nincs bennük logika vagy racionalitás. Sokszor nehéz megmondani, hogy kit miért szeretsz, vagy miért nem tudod tovább szeretni. Ezzel valószínűleg a volt Barátod is így lehet.

Írod, hogy mindent megtettél érte. Lehetséges, hogy túl sokat tettél, amit már szinte képtelenség viszonozni, és bármilyen furcsa, ez akár még ijesztő is lehet a Barátodnak. Tisztázhatjátok egy beszélgetéssel, hogy szerinte miért nem működött a kapcsolatotok. Próbáld nyitott fülekkel hallgatni, amit mond, hogy valóban eljusson Hozzád a mondanivalója! Ne védekezz, ne támadj, csak figyelj!

Személyesen ajánlanék Neked egy könyvet, amennyiben felhívsz a mobilszámomon.

Üdvözlettel: Margó

nem tudom hogy szerelmes-e belém egy fiú,én szeretnék vele járni,és nem tudom hogy ő szeretne-e velem. üdv: egy 12 éves lány

Kedves Kérdező!

Érdemes lenne feltérképezned, hogy Te mennyire vagy szimpatikus a fiúnak. Ha van közös ismerősötök, a segítségedre lehet, de arra vigyázz, hogy ne ronts ajtóstól a házba! Inkább csak érdeklődj, informálódj, nem kell egyből szerelmet vallanod! Ha Te is tetszel neki, eljön annak is az ideje, hogy nyíltan színt valljatok egymásnak.

Üdvözlettel: Margó

mitt kell olyankor tennem mert a lány nem akar velem járni

Kedves Kérdező!

A kérdésből nem derül ki, hogy miért nem akar Veled járni a lány, hogyan próbáltad megkörnyékezni, és mi volt az Ő reakciója?! Ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni, kérlek, fejtsd ki bővebben a helyzetet!

Üdvözlettel: Margó

Kedves doktorno!

En egy 16 eves lany vagyok, van egy baratom, aki csak ugymond barat, mert nem akar velem jarni, de megis egyuttvagyunk rengeteget, minden nap felhiv, es tobbszor is lefekszem vele egy het alatt, es azt mondja hogy ragaszkodik hozzam de most nem akar lekomolyodni senkivel sem.En ugy gondolom hogy ez nem igaz, 4 ev koztunk a korkulonbseg, talan ez lehet a gond, vagy az hogy o megy el egyetemre 3 honap mulva.De addig meg lehetne kialakitani egy boldog kapcsolatot, szerintem, csak ezt o nem akarja igazan, volt mar ugy hogy 2 hetes szunetet kert azert mert aztmondta hogy tulsagosan komolyan kezdtunk egymas irant erezni.En nagyon szeretem, teljes szivembol, midnent megteszek erte, amit tudok, es ugyerzem hogy o jatszik velem volt egy olyan eset..hogy megtudtam, hogy egy regi baratnojevel o meg le akar fekudni, hogy ezt elhatarozta, es en biztos vagyok benne hogy igaz, de ezt reg mondta a baratainak, es mikor elmondtam neki akkor letagadta az egeszet.O is eleg sokat torodik velem..ugyanannyit mint en, es ugyerzem hogy szeret, a gesztusaibol itelve, csak soha nem mondja ki.mit tegyek most? kerlek segits:(

Kedves Hanna!

Ha a barátod azt mondja, hogy nem akar komoly kapcsolatot, akkor az egyik lehetőség, hogy megmaradsz szeretői státuszban, a másik, hogy elengeded magadtól. Ahhoz képest, hogy nem alkottok egy párt, meglehetősen gyakran találkoztok, és rendszeres nemi életet éltek! Különös a hozzáállásotok a párkapcsolathoz, ill. a férfi-női barátsághoz. Számomra az egyszerű barátságnak egyáltalán nem része a szexualitás. Akkor miről is szól a jelenlegi kapcsolatotok? Talán a szexről? Ha nem lenne szex, nem is találkozna Veled? Vagy esetleg Te próbálod a szexen keresztül megtartani Őt?

A korkülönbség nem olyan jelentős, ezen nem múlhat a dolog.

Gondold át, mennyi áldozatot ér még meg Neked ez a szerelem, úgy, hogy az önértékelésed ne sérüljön! Ha kölcsönösek az érzelmek, akkor hegyeket is meg lehet mozgatni, de ha egyoldalú az erőfeszítés, csak csalódással végződhet. Ha pedig nagyon menni akar, jobb engedni.

Üdvözlettel: Margó

kedves margit.14 éves lány vagyok. van 1 fiú akivel jártam már de megcsalt nem is egyszer...én még mindig szeretem...nemreg voltam egy bulin ahol ő is ott volt. felre hivott es megcsokolt... kb.2 orat kettesben voltunk. de azóta semmi...remánykedjek hogy még egyszer újra együtt leszünk?köszi .zümike

Kedves Zümike!

A remény hal meg utoljára! Reménykedhetsz, de próbáld elővetíteni, mi várna Rád mellette? Ahogy eddig is megcsalt, ezután is megtenné, ebben biztos lehetsz! Az emberek nem változnak meg, csak abban az esetben, ha ők is akarják. Neki ez a helyzet kényelmes, valószínűleg nem vágyik az elköteleződésre, inkább csak a könnyű kalandokra. Ha ezzel beéred, akkor néhány lopott csók juthat belőle Neked is, de ha Te tartalmasabb kapcsolatra vágysz, akkor keress egy komolyabb fiút!

Üdvözlettel: Margó

Üdvözlöm

Kissé eltér a hónap témájától, mégis újabban nagyon foglalkoztat a dolog. Tudom kisregény, de remélem, azért legyőzi az emberi korlátokat és végigolvassa.

(19 éves férfi vagyok fősulis)

Végeztem személyiségteszteket és az jött ki, hogy majdnem teljesen Népszerű. Szangvinikus és Erőteljes. Kolerikus személyiség típus vagyok.

Szóval: valahogy kényszeresen akarok megfelelni valami belső ideálhoz. Amelynek szinte már „emberfeletti” tulajdonságai vannak szóval állandóan a társaság középpontjába, van mindig a legjobbat, nyújtja ő a „vezető” és kb. majdnem mindenhez jó képet, vágok, ha kétségeim vannak, akkor szinte soha se osztom meg másokkal. Inkább arra törekszem, hogy akkor is úgy tüntessem fel magam, mint a legmagabiztosabb személyt. A sztorijaimba mindig pozitívan tűntetem fel magam. Ha valamit nem értek, akkor is hajlamos vagyok róla úgy beszélni, mintha most diplomáztam volna belőle.

Na szóval az életem javarészt rendbe van. Tudom hogy sokkal „komolyabb” problémákkal fordulnak önhöz, és tulajdonképpen még talán megoldást is ismerem, de talán nem akarok változtatni ezeken.

Tulajdonképpen van még valami számomra fontos kérdés. Az normális, hogy valaki semmit sem érez a nagyszülei iránt?

Valahogy nem alakult ki közöttünk az a viszony elég közel laknak hozzánk próbálom is a találkozókat elkerülni velük. Ők nagyon szeretnek, de én csak, mint „zavaró” tényezőként tekintek rájuk, és tulajdonképpen az sem érdekel hogy élnek-e vagy nem, mivel úgyis csak panaszkodnak. Meg úgy alapjába véve, hogyha érzelmileg nincs kötődés az ismerőseim között, akkor hidegen hagy, hogy mi van velük.

Na meg még van valami, ami ehhez kapcsolódhat. Gyerekként gyakran gondoltam, arra hogy mi lenne akkor, ha a családtagjaim meghalnának, és egyedül maradnék, és hogy akkor hogy intézném a dolgaim pl.: hogy a ház törlesztő részletit hogy oldjam meg hova költözzek, hogyan éljek. A szüleimet meg nagyon szeretem és szerintem a testvéreim meg az én nevelésével marha jó munkát, végeztek.

Köszönöm a segítséget!

Kedves Kérdező!

Három különböző dologra kérdezett rá, igyekszem mindegyikre röviden válaszolni.

1. Azt azért megkérdezném, hogy valóban egy belső ideálnak szeretne megfelelni, vagy a külvilág elvárásainak? A kettő merőben különbözik egymástól! Ha az elsőről van szó, akkor az hajtóerő is lehet, ami ösztönzi a folyamatos fejlődés irányába. A második egy kényszeres állapotot hozhat létre, mert nem lehet 100 %-osan megfelelni senki elvárásainak, amitől olyan érzése támadhat, hogy nem elég jó. Ebben az esetben arra érdemes figyelni, hogy úgy viselkedjen, ami Önben nem okoz ellentmondást, mi több, harmóniát teremt, mert a belső összhang fontosabb, mint a látszat!

2. Az emberi kapcsolatainak a mélysége sosem a vérrokonság függvénye, hanem az érzelmi kötelékek határozzák meg, ahogy erre jól ráérzett. Meg kell adnia a tiszteletet a rokonainak (hacsak a magatartásukkal erre nem cáfolnak rá), de a szeretet belülről jön. Vagy van, vagy nincs, nem lehet erőltetni. Ez a barátságaira is érvényes.

3. Fantáziálni sok mindenről lehet, mindenkinek jogában áll a gondolati szabadság. Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben vágyik is arra, hogy megtörténjen. Inkább csak eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha a helyzete rákényszerítené, hogy önállósodjon, felnőjön minden szempontból. Ezt úgy is megtudhatja, ha külön költözik a szüleitől, és a saját lábára áll. A kora alapján nyugodtan megteheti.

Üdvözlettel: Margó

kedves margit! azt szeretném megkérdezni ,hogy aférjemmel 18 éve vagyunk együtt és valahogy már nem kívánom a szexet.de másik férfi sem izgat fel .ez valamilyen betegség lehet?

Kedves Asszonyom!

Nem írta meg a korát, de ha 40 év felett van, összefügghet a klimax-szal, ui. a libidó csökkenhet a hormonszint változásával. Ez meglehetősen gyakran előfordul, ebben az esetben a belső vágyak hiányát a vonzó környezeti ingerekkel valamelyest pótolhatják. Fektessenek nagyobb hangsúlyt a romantikus hangulatra: gyertyafény, pezsgő, kellemes illatok, becéző szavak, és bármi más, ami jó érzésekkel tölti el Önöket.

Üdvözlettel: Margó

a párom mostanában sokszor féltékennyé akar tenni....ez mit jelent?

Kedves Brigi!

Több mindent jelenthet, részletes információ hiányában annyit tehetek, hogy adok néhány ötletet, válassza ki az Önökre leginkább illőt:

- így méri fel az Ön szerelmének az erejét, tűrőképességét,

- kíváncsi a reakciójára, hogy viselkedik frusztráló szituációkban,

- Ő maga féltékeny, ennek kivetülése a féltékennyé tevés,

- így próbál egy kis izgalmat vinni a kapcsolatukba,

- nem szándékos a viselkedése, esetleg Ön reagálja túl,

- ilyen a Kedvese természete, de Ön jelezheti neki, hogy bántja az Ő viselkedése.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit!!!

A páromat fél éve ismerem,és úgy urottunk bele a kapcsolatba ,hogy Őt Barcelónába köti a munkája,engem Budapestre!Nem bántuk meg ,hogy beleugrottunk,mind a ketten gazdagodtunk a másikkal!Olyan dolgokat is megkapok Tőle amikről nem is tudtam hogy vágyom Rá!!

De egyre nehezebb eleinte meg tudtuk oldani hogy 3 hetente találkozzunk,most lassan másfél hónapja nem láttuk egymást!!Változó ,hogy melyikünk bírja kevésbé!De Ő eljutott oda,hogy már rosszul van ha beszélnünk kell!Egyre kevesebbet beszélünk én meg azt érzem egyre kevésbé vagyok fontos!!Mos utazok hozzá egy hónapra!Azt mondja fogalma sincs mi lesz egy hónap múlva!!Rettegek ,hogy vége lesz!!Várom tanácsát

Kedves Kérdező!

A távolsági kapcsolatok jobban próbára teszik a szerelem erejét, és több áldozatot követelnek, mint a hagyományos kapcsolatok. Az elején még vonzóvá is teheti a szerelmüket a távolság, de előbb-utóbb eljön az a pont, amikor túllépnek a helyzet érdekességén, és stabilitásra vágynak. Ennél a pontnál dől el, hogy mennyit bír el a kapcsolatuk. Lehetnek áthidaló megoldások, pl. a fennmaradó időre Barcelonába költözik, ha mindketten jó ötletnek tartják, de ha csak egyikük akarja, a másiknak megterhelő lehet, az pedig inkább tovább rontja a helyzetet.

Most lesz egy hónapjuk arra, hogy tisztázzák, átértékeljék az érzelmeiket, átgondolják a közös célokat, és annak függvényében döntsenek a jövőjükről.

Üdvözlettel: Margó

azt szeretném kérdezni hogy ha emailban felveszem önnel a kapcsolatot akkor tudna e segíteni rajtam mert párkapcsolati gondjai vannak és rámegy az egészségem és a kisbabámat is féltem?

Kedves Asszonyom!

Egy-két kérdést tisztázhatunk levélben is, de amennyiben mélyebb, komplexebb a problémája, érdemes lenne személyesen megbeszélni. Várom az e-mailjét!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Annyit hallani a depresszióról mostanában, talán túl sokat is használják arra, ha valaki rosszkedvű. Engem az érdekelne, hogy hogyan lehet biztosan megállapítani, ha egyáltalán meg lehet, hogy depressziós valaki, vagy csak sokáig lehangolt és szomorú.

Köszönöm!

Lilla

Kedves Lilla!

A depressziónak jól meghatározható kritériumai vannak: motiváció és érdeklődés hiánya, életöröm hiánya, alváskényszer, szexuális vágyak csökkenése vagy teljes megszűnése, öngyilkossági fantáziák vagy próbálkozások, céltalanság, alacsony energiaszint, stb. Ha a felsorolt tünetek közül egy-kettőt tapasztal magán valaki, az még nem depresszió, de ha 4-5 tünet is megtalálható, érdemes pszichológushoz fordulni, mert a depresszió kezelhető, viszont, ha figyelmen kívül hagyják, általában tovább romlik az állapot.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit.Kérlek segíts! Nem értem de nemrég összejöttem egy lánnyal és nemnagyon tudok megszólalni meg ő sem!

Kedves Dávid!

Ha más lányok társaságában, ill. más helyzetekben nem jelent nehézséget a megszólalás, akkor ez nagy valószínűséggel a barátnődnek és az iránta érzett vonzalmadnak szól. Előfordul, hogy az izgalom leblokkol, nem tudod megmutatni a legjobb formádat, sőt, esetlenebbül viselkedsz, mint valaha. Ez megtörténhet akkor, ha pl. nagy a tétje a dolognak, és nem szeretnél rosszat mondani, ezért mélyen a tudatalattid úgy védekezik, hogy gyakorlatilag semmi érdemleges nem jut az eszedbe, vagy ha mégis, akkor a kivitelezés marad el.

Mivel friss a kapcsolatotok, bizonyára előbb-utóbb túljuttok ezen az átmeneti időszakon. Addig szervezhettek olyan programokat, ahol nem szükséges sokat beszélni, pl. mozizást, aminek meg van az az előnye is, hogy megihlethet a film témája, és a vetítés után beszélhettek róla.

Készülhetsz otthon úgy is egy-egy randevúra, mint a színészek az előadásra. Átgondolod, miről lenne jó beszélgetni a barátnőddel, akár még le is írhatod nagyvonalakban, és tükör előtt „elpróbálod”, hogy hangzik. Ez egy kicsit mókás gyakorlat, de felvértezhet önbizalommal, és azzal a tudattal, hogy van a tarsolyodban 1-2 téma vészszükség esetére. Megér egy próbát!

Üdvözlettel: Margó

Bár írtam önnek. De nem válaszolt lehet hogy nem ment át.

Én egy 30 éves fiú vagyok akinek nem volt párkapcsolata. Iszonyúan kínoz ez az állapot. Egyszerűen nem kellek senkinek, az ismeretségi köreimben már mindenkinek van párkapcsolata de nekem még barátnőm se volt. Fiatalabb koromban nem hívtak szórakozni és ma egyetlen barátom sincsen, se barátnőm. Nagyon kétségbe vagyok esve és azthiszem depressziós lettem.Önbizalmam teljesen lent van. Nagyon sötéten látom a jövőmet. Pedig én szeretnék társaságot de mindenki menekül előlem, nincs semmi testi hibám, nem vagyok nyomulós, nem zúdítom rá senkire a problémáimat. Egyszerűen úgyérzem mintha egy senki lennék. Nem látok értelmet senkinek. Mostanában egész nap gyötrődöm és félek hogy ezt a körülöttem lévők is észreveszik.

Egyszerűen tanácstalan vagyok, egész nap fel-alá járkálok nemtudom elfoglalni magam semmivel, mert csak az jár a fejemben hogy értéktelen semmi vagyok, aki senkinek se kell. Minden eggyes visszautasítást kudarcként élek át. Iszonyú ez az állapot.

Kedves Kérdező!

Sajnos nem érkezett meg az előző levele.

Nehéz ismeretlenül válaszolni a kérdésére, minimális információ birtokában. Ha most személyesen beszélgetnénk, előbb kérdeznék Öntől. Pl. A szülei hogy állnak a barátkozási próbálkozásaihoz? Ez hogy volt a gyermekkorában? Mennyire biztatják/biztatták? Ők milyen mintát nyújtanak ezen a téren? Nekik vannak barátaik? Hazavihetné az ismerőseit? Bátran bemutatná az új barátját, barátnőjét otthon, ha lenne?

Írja, hogy értéktelennek érzi magát. Egy ember értéke nem attól függ, hogy hány barátja van, ill. hogy van-e kedvese. Érdemes lenne arra irányítania a figyelmét (akkor is, ha most nehéz összeszedettnek lennie, vagy annál inkább!), ami jól működik az életében, amit szeret. Jelenleg minden energiáját a hiányérzet köti le, és elsiklik azon dolgok fölött, amelyek örömöt szereznek, amiben jónak érzi magát. Lehet, hogy ez utóbbi dologból kevesebb van, de épp azért kellene több energiát fordítani rá!

Ahhoz, hogy kellemes beszélgetőtárs, partner legyen, előbb önmagában kell megtalálnia a belső összhangot, amit majd sugározni fog, és magához vonzza a barátokat, a szerelmet, különösebb erőfeszítés nélkül. Önmagával, a depressziója leküzdésével kellene foglalkoznia. Amit most kívül keres, belül tudja megtalálni, bár ez egy munkás folyamat, önvizsgálatot, fejlődni akarást és cselekvést igényel. A kezdeti időszakban hasznos volna szakember segítségét kérni, amíg úgy érzi, jó irányba tart az élete. Sok sikert!

Üdvözlettel: Margó

Ön szerint elképzelhető hogy egy orvos öszejöjjön a betegevel? mert gondoltam ha most már ugy sem kell járnom hozzá, akkor nincs orvos-beteg kapcsolat már, akkor lehetne eselyem. de ön szerint kezdene egy régi betegevel? nincs senkije ezt már megerdeklődtem. mi az ami nem zaklatas? hogy lehetne finoman probálkozni mit gondol? elnézest hogy ilyennel zavarom de kiváncsi lennék a véleményere kérem válaszoljon. pszichiáter az orvos.láttam hogy maga irt ilyen témákban. de nem tudom hogyan adhatnám finoman a tudtára.köszönöm: Vilma

Kedves Vilma!

Mivel egy lezárult terápiás folyamatról van szó, és mindketten függetlenek, elvileg nincs akadálya a kapcsolat átminősítésének.

Amit érdemes átgondolnia: biztos benne, hogy az orvosa is hasonló érzelmeket táplál Ön iránt? Arról se feledkezzen meg, hogy az orvosa viselkedése a magánéletben más lehet, mint terápia közben. Könnyen félreérthető a kedvessége, mosolya, stb., amivel a foglalkozások során biztatta. Talán egy közös kávézás során mindezeket könnyebb lenne tisztázni. Azt javaslom, hogy legfeljebb egy e-mail, vagy rövid telefonhívás formájában jelezze a találkozó iránti igényét, és ha elutasító választ kapna, akkor ne ismételje meg a meghívást. Ha a pszichiátere is vonzódik Önhöz, ennyi jelzés bőven elég ahhoz, hogy a továbbiakban kezdeményezzen, és egyikük sem fogja zaklatásnak venni a helyzetet.

Üdvözlettel: Margó

Miért csak nőknek indítanak önbizalom növelő tréninget?

Kedves Kérdező!

A nők általában nyitottabbak, fogékonyabbak az önfejlesztő foglalkozásokra, de ha tudomása van egy csapatra való (5-10 fő) vállalkozó szellemű férfiról, akik örömmel részt vennének egy önbizalom fejlesztő tréningen, szívesen megtartom. Ettől függetlenül, egyéni terápia keretein belül is lehet erősíteni az önbizalmat.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Van egy hatalmas problémám.. kicsik a melleim! nagyon kicsik. 19 éves vagyok minden barátnőmnek szép, melle van! Nekem miért nem? a Családunkban minden nőnek normális vagy nagy melle van! Akkor nekem miért nem? Folyton Kisebbségi érzésem van! Szinte minden nap sírok ez miatt a suliba is lehajtott fejjel járok, mert szégyenlem magam ez miatt! Van barátom, de még vele se merek erről beszélni, pedig tudom hogy neki bármit elmondhatok. Nincs pénzem műtétre! Régebben is el voltam keseredve ez miatt, de ár hónapok óta, állandóan sírok és az étvágyam sem régi.. :(

Mit tegyek? Előre is köszönöm a válaszát

Üvd: Menta

Kedves Menta!

A média folyamatosan azt közvetíti, hogy legyünk „tökéletes” Nők és Férfiak, nem megengedett egy kis szépséghiba sem! De mi is a tökéletesség? Ha jobban belegondolsz, egy nem létező fogalom, egy megidealizált kép, aminek Senki nem tud megfelelni. Akinek szép telt keblei vannak, az lehet, azért aggódik, mert nem elég karcsú a dereka, vagy nem tudja leadni az 5-10 kg-os súlyfeleslegét, bármilyen fogyókúrával próbálkozik.

Sajnos mindenkit megcsap a szigorú önvizsgálat szele, mint ahogy Téged is, és elkezdesz bánkódni valami miatt, ami önmagában nem lenne probléma, ha nem éreznél emiatt kívülről (társadalmi) nyomást.

Két dolgot tehetsz.

Az egyik, felméred reálisan, mit tudsz tenni a változtatás érdekében. Szóba került a mellnagyobbító műtét, mint egy lehetőség. Ennek nem csak jelentős anyagi ára van, de a műtéti hegek, vagy az esetlegesen nem túl sikeres beavatkozás ugyanakkora gondot okozhat, mint most a kis méret. A praxisom során találkoztam olyan lánnyal, aki hasonló okok miatt megműttette magát, és nem volt megelégedve az eredménnyel, annak ellenére, hogy maga a műtét jól sikerült, de ő továbbra is ugyanannak a „tökéletlen” lánynak érezte magát, mint azelőtt. Nem tudta a testképébe beépíteni a változást, ugyanúgy szégyellt mások előtt levetkőzni, mint rég. Arról se feledkezzünk meg, hogy, bár sok fiúnak tetszenek a szilikonos mellek, mások kifejezetten idegenkednek tőle, jobban szeretik a természetességet. A Te barátod akkor is tudta, látta, hogy kis melled van, amikor Téged választott. Bizonyára így tetszel Neki, ahogy vagy! Választhatott volna teltebb keblű lányt is, de Te kellesz neki!

A másik lehetőség, hogy amin nem tudsz, vagy nem szeretnél változtatni, azt megpróbálod elfogadni, és azzal együtt teljes értékű Nőnek érezni magad! Ehhez pszichológus segítségét is kérheted, hogy átértékeld önmagad, úgy a külső, mint a belső adottságaidat, és azt hatékonyan beépítsd az énképedbe. Amilyen képet sugárzol magadról az emberek felé, olyannak fognak látni Téged, a szépséghibáktól függetlenül. Gondolj arra, hány olyan lány van, aki nagyon távol áll a szépségideáloktól, mégis kapós a fiúknál, mert jól érzi magát a bőrében, ezt közvetíti, és ez a belső elégedettség fontosabb, mint az elvárásoknak való kényszeres megfelelés.

Javaslom, olvasd el a „Titok” című könyvet! (lásd a könyvajánlóban)

Üdvözlettel: Margó