Harmadikos vagyok. és van egy fiú az osztályban, aki a barátom, és el szeretném mondani neki, hogy szerelmes vagyok belé.

Kedves Kérdező!

Nem fogalmaztál meg kérdést!

Ha nagyon biztos vagy a dolgodban, mondd el, de ne direktben, letámadva a vallomásoddal, inkább finom utalásokkal. Közben láthatod a reakcióját, így, ha netán nem volna kölcsönös a vonzalom, nem lesz olyan kellemetlen a helyzet!

Üdvözlettel: Margó

Van egy férfi, aki nagyon tetszik és nem tudom kiverni a fejemből... legutóbb, mikor összefutottunk semmi hatást nem tett rám, de most, mikor újra találkoztunk, valami nagyon megfogott benne... pár szót beszélgettünk (közben láttam, h. rám mosolyog és csillog a szeme) aztán mondta, h. még beszélünk.. valszínű fogunk még találkozni hamarosan, és akkor beszélgetnék vele, h. jobban megismerjem, de mégis, mit tegyek, h. elcsábítsam és h. biztosan tetszedjem neki?!!

U.I.: én egy lassan 19 éves lány vagyok a pasi meg 25-30 közt jár.

...ám nekem is van egy o.társam, aki tetszett, és nem tudom eldönteni, h. én is tetszem-e neki, mert folyton bámul meg zavarba jön... de mikor ezt mondtam neki, akkor azt mondta, h. biztos félreértettem...pedig nem hallucináltam, hiszen mások is látták már, h. majd kiesik a szeme, úgy néz... minden esetre tudni kell, h. nagyon félénk (gyáva) alak, ráadásul egyszer mikor leveleztünk, akkor ilyet írt, h. "már másé a szíve", utána mikor meg nem akarta elárulni, h. ki az, azt írta, h. "mind1 mert nekem úgyis van barátom"... ami nem is volt igaz.

Szóval, nem tudom, érdemes-e tovább küzdenem érte, v. hagyjam a fenébe...mit jelentsenek ezek a jelek, tetszem neki?!!!!!

Kedves Kérdező!

Biztos recept nincs a csábításra, mindenkire másként lehet hatni. A „még beszélünk” zárás akár mézesmadzag is lehet, nincs benne konkrét ígéret. Figyelj éberen, ahelyett, hogy illúzióvárakat építenél köré. Ha találkoztok, viselkedj természetesen, ne akarj másnak látszani, mint aki vagy. Sokáig úgysem tudnád megjátszani magad, és annál nagyobb lenne a csalódás. Ha így tetszel neki, jó, ha nem, lesz még másik fiú/férfi.

Mint ahogy van is, az osztálytársad! Érdemes-e tovább küzdened érte? Inkább hagyd, hogy most ő is küzdjön egy kicsit érted, ha ő is úgy akarja.

Üdvözlettel: Margó

Szia! Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudhatom azt, ha egy fiú szerelmes belém? Légy szíves írj vissza!

Kedves Kérdező!

Minden fiú másképp éli meg és másképp mutatja ki a vonzalmát, de az közös bennük, hogy eltérően viselkednek a szerelmükkel, mint a többi lánnyal. Van, aki kedvesebben, figyelmesebben, más piszkálódva, kötözködve fejezi ki. Figyeld meg, a többi lánnyal hogy viselkedik, és látni fogod, hogy van-e különbség. Az is jól érzékelhető, hogy perzsel-e a levegő, ha találkoztok és beszélgettek, van-e megmagyarázhatatlan izzás köztetek?

Üdvözlettel: Margó

Szia! 13 éves fiú vagyok, és tetszik nekem egy velem egykorú lány... Most szakított a pasijával, de azt mondta, igy boldogabb. Mellette ülök, mindig segítek neki. Most voltunk oszt. kiránduláson, a buszon mellette ültem, egész végig szakadtunk a nevetéstöl, és szinte mindig meg tudom röhögtetni. Sokat van mellettem, szoktunk szemezni kicsiket, és sokszor elmosolyodik . Érdemes-e elhívni valahova, és vajon tetszem-e neki? És ha érdemes elhívni, (csalódni nem szeretnék:( ) , akkor hova?

Kedves Kérdező!

Érthető, hogy szeretnéd magad megóvni a csalódástól, de erre garanciát senki sem adhat… A csalódás sok esetben fontos tapasztalatot jelent, amiből sokat lehet tanulni, ezért ne félj annyira tőle!

Ha biztosra akarsz menni, akkor olyan helyre hívd először, ami nem egyértelműen randihely, ahova egy baráttal is el lehet menni, például fagyizni. Ha jól érzitek ott is magatokat, akkor még a találkozó végén megbeszélhettek egy újabb randit. Legyen a tarsolyodban egy-két ötlet, hogy tudjatok választani közülük (strand, mozi, kirándulás, stb.). Sok sikert hozzá!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő

Van egy fiú, akit 3 éve látásból ismerek, de nem vagyunk jóban, de nekem nagyon tetszik már 3 éve. Mindig szemezgetünk, de nem tudom, hogy tetszem-e neki vagy nem? Azt szeretném kérdezni, hogy most mit csináljak? Szandi

Kedves Szandi!

Ha ilyen régóta szemezgettek, valószínű, hogy tetszel neki, de ha azóta nem szólított meg, akkor vagy a bátorságával van gond, vagy csak flörtnek szánja. Kiugrathatod a nyulat a bokorból, ha nagyon akarod, például megszólíthatod, de készülj fel mindkét lehetőségre.

Üdvözlettel: Margó

Helló! Szerelmes vagyok egy fiúba, és ő egy évvel idősebb, és egyszer vettem a bátorságot és megkérdeztem a nevét, és amikor próbálom megszólítani, akkor egyszerűen lefagyok, és nem jön egy szó se ki a számon. Mit tegyek? VANI

Kedves Vani!

Valószínűleg érzi a fiú, hogy szerelmes vagy belé, hisz azt elég nehéz eltitkolni. Nem szükséges megszólítanod, elég, ha kacéran mosolyogsz rá, ebből érezni fogja, hogy nyitott vagy felé. Ha Te is szimpatikus vagy neki, akkor remélhetőleg majd Ő összeszedi a bátorságát, és megszólít Téged.

Üdvözlettel: Margó

Tetszik nekem egy régi barátom, de ő nem vesz észre! Mit csináljak, hogy érdekeljem?

By.:Kiszti

Kedves Kriszti!

A vonzalmat sajnos nem lehet postán megrendelni, vagy van, vagy nincs. Néha előfordul, hogy idő közben kialakul, de annak belülről kell jönnie, nem külső ráhatásra. Jobb elfogadni, hogy mindenkire más-más gyújtóhatással bírsz. Van, akit lángra lobbantasz, és van, akivel marad a baráti kapcsolat. Ha netán változnának az érzelmei feléd, azt biztosan észrevennéd, de nem érdemes erőltetni a dolgot.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Régebben súlyproblémáim voltak, de az már a múlté. Most jól érzem magam a bőrőmben... de van egy kis gond...

Az egyik osztálytársam néha azt mondja rám, hogy malac. Szerintem én nem vagyok olyan kövér, hogy így szólítson. Én kedvelem azt a fiút, nem tudom, hogy ő viszont kedvel-e. De néha olyan kedves velem, hogy el tudnék olvadni tőle.... :)

Szokott lenni olyan eset is, hogy amikor megérkezek a suliba, és rám mosolyog.

Ez jelentheti azt, hogy tetszem neki? Vagy legalábbis kedvel?

13/L Előre is köszönöm!

Kedves Kérdező!

Az udvarlásnak sok módja van, néha nem a legkellemesebbet választják a srácok. Ez az egyéni stílustól és a tapasztalatoktól függ. Előfordulhat, hogy a gúnyolódás nála felér egy bókkal, bár, tény és való, nem a legelragadóbb gesztus.

A kedvesség és a mosoly jó jel, ennek alapján van remény a kölcsönös szimpátiára.

Üdvözlettel: Margó

Én egy 15 éves csaj vagyok, és van egy fiú, aki, nagyon tetszik. Szokott is nézni, de utál, mert a barátnőimmel kötekedtünk vele, és most haragszik, de a legnagyobb gond, hogy a legjobb barátnőm is beleszeretett, és most összevesztem vele, és nem tudom, mit csináljak. Szerezzem meg a fiút vagy segítsek a barátnőmnek, hogy kibéküljek a barátnőmmel??

Kedves Kérdező!

Az a kérdés, a barátnődet vagy a szerelmedet érzed stabilabb pontnak a jelenlegi életedben, és hogy melyiknek milyen távlati kilátásai vannak. Ha nem vagy biztos benne, hogy a fiú komolyan szeretne közeledni hozzád, akkor ez olyan, mintha a semmiért tennéd kockára a bejáratott barátságot. Az is lehet, hogy ez a helyzet a barátságotok próbaköve lesz, eldönti, valóban barátnők vagytok, vagy csak azt gondoltátok.

A döntést Neked kell meghoznod, a fenti szempontok és az érzelmeid alapján érdemes mérlegelned!

Üdvözlettel: Margó

Nekem már 4 hónapja nagyon tetszik egy fiú, de nem tudom, hogy én is tetszem-e neki. Elmondjam neki vagy ne?

Kedves Kérdező!

Célszerűbb lenne egyszerű beszélgetéssel és a közös érdeklődési körök feltérképezésével kezdeni az ismerkedést, nem egyből lerohanni a vallomásoddal. Közben kiderülhet, hogy kölcsönös-e vonzalom és tényleg összeilletek-e?

Üdvözlettel: Margó

Tisztelt Doktornő!

Több évvel ezelőtt elkezdtem egy ismerős-ismeretlen orvos barátommal beszélgetni. Ezekből a beszélgetésekből a hónapok folyamán egy nagyon hosszú és mély barátság, terápia lett. Bár nem szakirányú végzettségű orvos, mégis úgy érezte, hogy az én életemben úgy tud segíteni, ha kívül marad, és orvosként-gyógyítóként próbál segíteni. Közben sok mélyponton mentem keresztül, három év alatt több alkalommal is megcsalt a párom, fizikálisan, lelkileg...és mindeközben ott volt, ott van mellettem ez a jóbarát, aki próbál nagyon okosan és ügyesen terelni, de nem így indult a kapcsolatunk, sok mindent nehéz elfogadni, megélni Vele. Azt hiszem, hogy időközben beleszerettem, és, ugye, nekem is van párom, családom, Neki is,...nehéz.

Nem nagyon találok kiutat, nem tudom, hogy hogyan lehetne megoldani, meg kell-e oldani egyáltalán, vagy csak engedni, hogy sodorjon az ár...

Testi kapcsolat 1-1 érintésen kívül nem volt közöttünk, inkább lelkileg vagyunk egymásra hangolva, de én sokszor gondolok FÉRFIKÉNT is Rá...

Lehetetlen egy helyzet, ugye? Hogyan lehet megoldani? Meg kell-e oldani egyáltalán?

Szeretettel üdvözli: egy megtört szívű lány

Kedves Kérdező!

Most az orvosa jelképezi Önnek mindazt, ami jó, megértő, odafigyelő, amit nem mindig kap meg a párkapcsolatában. Hetente egy-két órás beszélgetés idejére valószínűleg a párja is tudna ilyen ideális lenni…de az eleven, hús-vér kapcsolatok nem tudnak megmaradni ideálisnak. Ott vannak a szürkébb, unalmasabb hétköznapok, a megoldandó problémák, amelyek megfakítják a kapcsolat kezdeti csillogását. Valóban kontrasztos lehet, amikor az orvosával beszélget, és arra az időre átélheti a teljes odafigyelést. De vajon, ha az orvosa lenne a társa, akkor is így érezne néhány év után?

Előfordul, hogy a terapeutát elkezdi eszményíteni a páciense, beleszeret, de sok esetben ez inkább a helyzetnek szól, mint a személynek. Ha másik megértő orvosa lenne, iránta is érezhetné ugyanezt.

Ha szakképzett terapeuta lenne, meg lehetne vele beszélni, tudná, mit kezdjen a helyzettel, de mivel nem az, érdemes óvatosabbnak lennie. Lehet, magától is lecseng az érzés egy idő után. Ha nagyon zavaró, átmehet egy szakképzett pszichológushoz, akivel talán célirányosabban is tudnának haladni a problémái megoldásában, és ezt a helyzetet is meg tudnák oldani.

Üdvözlettel: Margó

Azt mondta nekem egy fiú, hogy tök klassz csaj vagy, ez mit jelent?

Kedves Kérdező!

Hiba lenne mindig többet belelátni/hallani abba, amit mondanak. Sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint amit hallottál. Ha nem elég egyértelmű számodra, még mindig megkérdezheted a fiút, hogy ő mit ért ez alatt?

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit,

úgy érzem sürgősen szükségem van valaki kívűlállóra, akivel megbeszélhetem az életem 30 éve alatt felgyűlt problémáimat, amelyek - úgy érzem - lassan depresszióba sodornak. Egyre türelmetlenebb vagyok, hipochonder lettem, és azt hiszem van egy nagyon erősen fejlődő pánikbetegségem is. Néha minden ok nélkül sírhatnékom van, máskor meg túl jó a kedvem (ez a ritkább). Egyre jobban magamba zárkózom, és egy régi nagyon rossz élmény miatt nem bírok párkapcsolatot létesíteni. Félek az orvosoktól, pedig szerintem sürgősen tennem kellene valamit.

Hogyan működik a bejelentkezés/díjazás önnél?

Válaszát előre is köszönöm. Szilvia

Kedves Szilvia!

Ha sikerül feldolgoznia a párkapcsolati rossz élményét, az sokat lendít az érzelmi (depressziós) állapotán is! Sok típusa van a depressziónak, és előfordul, hogy társul pánikbetegséggel, de ezt érdemes alaposan kivizsgálni, hogy el lehessen dönteni, pont miről van szó az Ön esetében.

A megadott mobilszámon bejelentkezhet be, ott minden részletet meg tudunk beszélni.

Üdvözlettel: Margó

Szia! Barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt, nagyon-nagyon kimondhatatlanul szeretem és ö is engem, már el is jegyzett tavaly engem. Egyik hétvégén most voltunk "bulizni" és csináltam egy hülyeséget. Nagyon be voltam rugva, és a barátom egyik barátjával enyelegtem, nyalogattam az ujját, ö meg simogatott, és ezt a barátom végignézte sunyiban, utána megvert engem. De más nem volt kötzünk. NEM birok nélküle lenni, nagyon nem megy!!! Imádom és megbántam. SOHA többé nem fogok ilyet csinálni még egyszer, soha, nagyon szeretem. Barátom nem tudja, mi legyen. Kérlek, segíts! Nagyon fontos, mit tegyek??

Egy nagyon szerelmes lány

Kedves Kérdező!

Legjobb, ha Neki is elmondod, amit ide leírtál, és megfogadod, hogy ezentúl hűséges leszel. Persze, akkor van értelme, ha be is tudod tartani, az alkoholfogyasztás mértékétől függetlenül. De ha olyan nagyon szereted, menni fog! Talán egy tévedést megbocsát neked a barátod.

Üdvözlettel: Margó

Mik utalnak arra, ha tetszek neki, mert mindenki azt mondja, látszik a románc, de ő azt, hogy felejtsem el, mert magasabb nálam.

Kedves Kérdező!

A kettő nem föltétlenül zárja ki egymást! Attól még tetszhetsz neki, amiért magasabb nálad, ugyanakkor lehet, zavarónak találná, hogy együtt járjatok.

A vonzalom jeleiről olvashatsz a hamarosan induló „Tini-rovatban”.

Üdvözlettel: Margó

Szia!

A segítségedre lenne szükségem! Kezdem az elején: Márciusban volt a születésnapom,(és pár házzal lakik arrébb) egy fiú, aki nekem nagyon tetszik, és a barátnőimnek elmondta, még én is hallottam, hogy tetszem neki. Idáig húztam az időt, hogy hátha bevallja nekem, de nem tette. Az a baj hogy, az osztálytársam, és így minden nap látom. És folyton, még órákon is engem les. Kérlek, segítsetek, hogy most mit tegyek? Talán nekem kéne bevallanom? Csak az olyan macerás lenne...., meg mostanában 1 kicsit szégyenlős vagyok

Köszönöm előre is!

Kedves Kérdező!

Nem szükséges bevallanod, de biztatni lehet, esetleg egy kicsit provokálhatod is, például, néha rákacsintasz, időnként megérinted, stb. Sok sikert hozzá!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

28 éves nő vagyok, és nagyjából 16 éve küszködöm azzal a problémával, hogy nem tudok szeretni. Sem a szüleimet, sem a barátaimat. Tudok nagyon jókat kívánni nekik, tudok nagyon erős lelkiismeretfurdalást, megbánást érezni, de megölelni őket és kedves lenni velük nem tudok. Szerelmi kapcsolatot sem tudok igazán kialakítani, mert bár nagyon erős vonzalmat és birtoklási vágyat érzek, a szeretetem önző, kicsinyes és nagyon erőszakos. Talán emiatt, képtelen vagyok jól érezni magam a bőrömben, állandóan rettegek és fázom. Persze most csak a főbb motívumokat írtam le, amit érzek, az ennél sokkal összetettebb. Egyszer előfordult, hogy szakorvoshoz fordultam, de egy beteg kis tumornak éreztem magam az egy órás foglalkozás után ezért fel is hagytam vele. A véleményét szeretném most kérni, hogy Ön szerint érdemes lenne-e találkoznunk egy konzultáció erejéig. Én nem tudom, hogy a leírtak normál érzések-e és mindenki így van vele, de attól félek, elmennek mellettem a jó dolgok, mert belülről olyan csúnya vagyok.

Válaszát előre is köszönöm! Undok Béka

Kedves Kérdező!

Nagyon széles skálán mozog, hogy ki miként éli át és tudja kifejezni a szeretetét. Van, akinél ez mély érzelmi kötődést jelent, másnál egyszerű birtoklást.

Ha szenved a szeretet hiányától, akkor viszont érdemes foglalkozni vele! A konzultáció segíthet tisztázni néhány alapkérdést. Ha komolyabban is szeretne foglalkozni a témával, akkor pszichoterápiát is igénybe vehet, hogy a jövőben ne sétáljon el a jó dolgok mellett.

Üdvözlettel: Margó

Se ő, se én nem merjük megtenni az első lépést, pedig tudjuk egymásról, hogy bele van zúgva a másikba, mégis a másikra várunk. Mit tegyek???

Kedves Kérdező!

Elfelejtetted megírni, hogy fiú vagy, vagy lány?

Ilyenkor jól jönnek (ha vannak) a közös ismerősök, akikkel közös programot, esetleg házibulit lehetne szervezni, úgy könnyebb megtenni az első lépéseket. Kezdetnek az is jó, ha minél többet vagytok egymás közelében, hisz a fizikai közelség tovább fokozza a vonzalmat, és előbb-utóbb annyira feszítő lesz ez az érzés, hogy a „bátrabb” kettőtök közül lépni fog. Sok sikert hozzá!

Üdvözlettel: Margó

Szeretnem megtudni, h. tudna-e angolul beszelo pszichiatert ajanlani...nagyon fontos lenne! Vagy esetleg van valami weboldal, ahol tudnek errol valamilyen informaciot talalni?! Koszonom, Alexa

Kedves Alexa!

Személy szerint sajnos nem tudok ilyen pszichiátert ajánlani, de érdemes végigböngésznie a Google-ben a pszichiáterek honlapjait, biztos talál köztük a célnak megfelelőt.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit!

Azért kérem a tanácsát, mert úgy érzem, hogy a férjemmel való kapcsolatom olyan hullámvölgyben van, amelyből képtelenség segítség nélkül kijutni. De nem tudom pontosan megfogalmazni, mi a probléma. Tudom, hogy még szeret, én is őt, de a hétköznapjaink nagy része nem erről szól. Mintha ellenfelek lennénk, a legkisebb megbeszélnivalóból, helyzetből is azonnal konfliktus lesz. Második gyermekünk 3 éve született, azóta éleződtek ki ennyire a konfliktusok, megváltozott a családi felállás. Már nem egy szülőpár vagyunk 1 gyerekkel, hanem szembenálló felek. Úgy érzem, az anyasággal én jóval érettebb, felelőségteljesebb lettem, mint a férjem. Ha ő vigyáz a gyerekekre, az azt jelenti, hogy ott van, de pl. hátat fordít –így harapta meg a kisebbet egy kutya-, ha megkérem valamire, soha nem lehetek benne biztos, elfelejti-e vagy sem (2-ből egyszer szinte mindig). Úgy érzem, felőrlődök az egyedül viselt felelősségben, pedig ketten lennénk a szülők. Csak nekem fontos a gyerekek gyógyszere, hogy időben lefeküdjenek, mintha a férjem személyében +1 gyerekem lenne. Persze nagyon szereti a gyerekeit, játszik velük, de épp ezért inkább játszótárs, mint apa. Az első gyerekünknél jóval többet vállalt, segített, most úgy tesz, mintha szívességet tenne, ha megkérem, hogy pelenkázzon, mosogasson egyszer-egyszer. Itthon ő olyan munkát végez, barkácsolás, stb, amihez éppen kedve van és olyankor megszűnik a külvilág. Úgy érzem, óriási dac van benne velem szemben, mintha nem a felesége, hanem az egyik szülője lennék (akik iránt így is érez). Korábban én is dolgoztam, most itthon vagyok a kicsivel. A korábbiakkal ellentétben már egyáltalán nem ismeri el azt, amit teszek, dolgozom, mert természetessé vált. De a legnagyobb problémának a kettőnk közti teljes kommunikációs képtelenséget érzem. Én próbálkoztam, sokszor, de ha nem tetszik neki a téma –legtöbbször- akkor „na ne kezdd már megint!” felkiáltással elvonul. Nagyon magányosnak érzem magam ebben a kapcsolatban, és hiába tudom barátnővel vagy családtaggal megbeszélni a gondokat, úgy érzem, nem ez lenne a normális. A leírtakhoz még hozzátartozik, hogy túl vagyunk egy egyéves, a mostaninál is rosszabb szakaszon, amikor a férjemnek nem volt állása, anyagi proplémáink is voltak. Korábban 1 évig jártam egyedül(!) család és párterapeutához, elég sikertelenül. Ugyanis képtelen voltam, a terapeuta tanácsait követve, úgy adni, erőfeszítéseket tenni, hogy közben semmit nem kaptam a férjemtől „cserébe”. Most, hogy már nagyon elmérgesedett a helyzet és rendszeres a mosolyszünet, beleegyezett a férjem, hogy mindketten párterapeutához forduljunk. De azzal a kikötéssel, hogy egyetlen egyszer jön csak el. Én reménykedem benne, hogy sikerül mégis meggyőzni a folytatásról, mert tudom, hogy egy többéves probléma nem oldódik meg 1 alkalommal.

Arra kérem, írja meg a véleményét. Ön szerint, ha valóban végig csinálnánk egy terápiát, van még esély a harmonikus folytatásra, párbeszédre, együttélésre?

Válaszát előre is köszönöm! Katalin

Kedves Katalin!

Úgy néz ki, Önök között hatalmi harcok dúlnak, amelyek bármilyen apróságon kipattanhatnak. Ezt is fel lehet fogni egyféle kommunikációs nehézségnek, de ezek mögött inkább a belső bizonytalanság, esetleg önértékelési problémák állnak. Abból merítik a saját erejüket, hogy a másik felet vesztesként látják.

Egy alkalom valóban nem elegendő a családi szerepek tisztázására, a kommunikáció- és konfliktus-kezelési módok megváltoztatására. Van esély a változásra, de ahhoz mindkettőjük aktív közreműködésére, erőfeszítésére és kitartására szükség van!

Üdvözlettel: Margó