^Vissza a lap tetejére
Elérhetőségem:
Telefon: +36 (30) 234-8506
E-mail: czegenyi@t-email.hu

Czégényi Margit pszichológus

okleveles pszichológus, klinikai szakpszichológus
párterapeuta, családterapeuta
hipnoterapeuta

  • 1 Módszereim

    Mitől függ a pszichoterápia eredményessége? - megfelelő képzettségű szakember - vágy a gyógyulásra/változásra, és abban való hit - nyitottság, őszinteség - együttműködés - kitartás
    Bővebben...
  • 2 Érdekes témák

    Kövesse a hónap aktuális témáját, és írja meg a hozzá kapcsolódó véleményét és tapasztalatait interaktív rovatunkban!
    Bővebben...
  • 3 Elérhetőségem

    Telefon: + 36 (30) 234 8506 E-mail: czegenyi@t-email.hu Rendelési hely: Budapest, VI. kerület, Délibáb u. 10. Bejelentkezés: telefonos időpont-egyeztetés alapján, 9-20 óra között. Ha éppen terápiát tartok, néma üzemmódba helyezem a telefont, ez esetben nyugodtan hívjon többször!
    Bővebben...
  • 4 Könyvajánló

    Ajánlom szíves figyelmébe a következő olvasmányos és egyben szakmailag megalapozott könyveket, amelyek segítségére lehetnek az önismerete és az általános emberismerete gazdagításában!
    Bővebben...
  • 5 Cikkeim, interjúim

    Az utóbbi évek sajtó- és televíziós anyagából néhány kiemelt interjú-közreműködésem
    Bővebben...


Nem is gondolnánk, milyen sok hasonlóságot mutatunk a szűkebb és a tágabb környezetünkben élő állatokkal, vagy legalábbis egyes vonásaikkal. A közmondásaink bölcsen megragadják ezeket a tulajdonságokat, például, egy ember lehet félénk, mint a nyúl; esetlen, mint az elefánt a porcelánboltban; hűséges, mint a kutya, stb.

Az, hogy mások jelenlétében milyen formánkat hozzuk, sok mindentől függ. Ha rendszerszemléletben gondolkodunk, oda-vissza hatunk egymásra az emberi kapcsolatainkban. A barátaink társaságában többnyire lazák vagyunk, velük biztonságban érezzük magunkat. Egy szigorú főnök előtt feszengünk, míg egy idős rokonunk jelenlétében lehet, hogy tiszteletteljes, empatikus énünk domborodik jobban. Az egyik szomszédunkkal szemben felsőbbrendűnek érezzük magunkat, mert hozzá képest annyi mindent letettünk az asztalra, és ez duzzasztja az egónkat; a másikkal szemben pedig kisebbrendűnek, mert hozzá képest sehol sem tartunk. És ezek mind mi vagyunk, ugyanaz az ember, más-más környezetben, más-más reakciókat és viselkedést produkálva.


Nézzünk meg néhány nagyon tipikus megnyilvánulást és viselkedésmódot, amely időnként előbújik belőlünk, akarva - nem akarva, az adott helyzetből fakadóan!


NYÚL:


Kevés kivételtől eltekintve /mint például a pszichopaták/ mindenkinek adódnak időnként félelmei, szorongásai, főleg, ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol elanyátlanodottnak, kevésbé hozzáértőnek vagy kívülállónak érezzük magunkat. Ilyen lehet például a legelső nap a munkahelyünkön, vagy egy értekezlet/szakmai továbbképzés, ahol senkit nem ismerünk. Ezekben az esetekben mélyen belül valami arra sarkall bennünket, hogy maradjunk minél láthatatlanabbak, húzódjunk félre, inkább csak megfigyelőként legyünk jelen. Ettől függetlenül, tisztában lehetünk az alapvető értékeinkkel, a jó képességeinkkel és a személyiségünk sokszínűségével, mégis, mintha ezek most összezsugorodnának, alig-alig használjuk ki a helyzet adta lehetőségeinket. Kis felületet töltünk ki a fizikai és pszichológiai életterünkből. Ez megnyilvánulhat abban, hogy csak ülünk egy helyben, szinte odaragadunk a székünkhöz, még szünetben sem nagyon mozgunk; csak akkor beszélünk, ha megszólítanak. Belül határozatlanságot vagy feszélyezettséget érzünk, ami minden esetben kellemetlen számunkra. Szívesen kitörnénk belőle, de abban a helyzetben nincs hozzá erőnk. Ha megjelenne a láthatáron egy ismerős, aki mosolyogva felénk tart, egy pillanat alatt kizökkentene bennünket a nyúl-üzemmódunkból, és egykönnyen visszatalálnánk a megszokott állapotunkba. Az új pozitív hatás felülírja az előző rossz érzésünket.



FARKAS:


Mi jut eszünkbe a farkasról? Az erő, az erőszak, a mások határainak és birtokainak nem tisztelése. Ami kell neki, azt megszerzi. Jelmondata: „A cél szentesíti az eszközt!” A legtöbb ember képes farkas-üzemmódban is működni, még azok is, akiket gyakrabban láthatunk nyusziként. Megfelelő triggerek hatására képes előbújni belőlünk ez a viselkedés. Hogyan? Általában három módon:

1. Ha nagyon szeretnénk valamit elérni/megszerezni, és tűzön-vízen át küzdünk érte. Ennek lehet pozitív aspektusa, ha például egy szülő küzd a gyermeke igazáért. Itt a cél nemes, csak az eszközválasztás kérdéses.

2. Ha egy másik farkassal találkozunk, előhozhatja belőlünk is a farkast. Ez sok jóra nem vezet, garantált a konfrontáció, a szóbeli és/vagy fizikai ütközés. A farkassal való találkozás más esetben a bennünk lévő nyuszit hívhatja elő, ha magunkhoz mérve túl erősnek, határozottnak vagy kompetensnek találjuk az illetőt.

3. Ha egy mártírszerepben lévő nyúllal találkozunk, előfordulhat, hogy felbőszíti a bennünk rejlő farkast. A farkas másokból nyeri az energiáját, ahol gyengeséget érez, odamegy töltődni, növelni a saját erejét.


A februári cikkben folytatjuk a témát, kérem, kövesse figyelemmel!


Ha van olyan tapasztalata/ötlete a bennünk rejlő állatokkal kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza az Érdekes témákhoz

Szóljon hozzá!


Hozzászólások  

# apokrif 2017-02-11 21:08
Ezek egy majd hibátlan és évmilliók+ alatt kialakított rendszer sajátjai. Az emberi faj rondít bele csúnyán, számára és megannyi más élőlény kárára a szisztémába.
A farkaslét nem egy élmény, ám egy szükséges állapot, mert valamiért életben kell maradni, ki kell választódni, fent kell tartani, és, a lényeg: az egészhez részként csatlakozni. Kialakult a tápláléklánc, abba ha beleNyúl:) egy nyúl felborul az ökoszisztéma. Ja, a nyúl hierarchia sem egy könnyed nyaralás

Esetleg, ha valaki nem ismeri, ezt is, mint sok mást, a természethez igazodva segítenek megérteni az indiánok:)
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik...

Mit akarok valójában mondani? Azt, hogy nem hasonlíthatjuk magunkat az állatokhoz (még ha úgy is viselkedünk:)), mert miként a szerző is írja:
És ezek mind mi vagyunk, ugyanaz az ember, más-más környezetben, más-más reakciókat és viselkedést produkálva.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet