Czégényi Margit pszichológus

Ha kimondom azt a szót, hogy hipnózis, sok embernek a Mario és a varázsló című elbeszélés jut eszébe, és valamilyen varázslattal vagy csodatétellel kapcsolja össze a jelenséget. Ennyire akarunk hinni a csodában? Valószínűleg igen. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a rossz szokásainkat, beidegződéseinket, kudarcainkat vagy szenvedéseinket egy csettintéssel kitörölhetnénk vagy átprogramozhatnánk!

A mágikus gondolkodás a gyermekkor természetes jellemzője, amikor a vágyaink, a gondolataink és a valóság még összemosódnak, és hisszük, hogy az egész világ értünk van, még a Nap is miattunk kel fel; és teljes ráhatásunk van a körülöttünk lévő világra: elég csak gondolnunk valamire, és az már meg is valósul. Felnőttként is vágyunk a csodákra, lelkünk egy része hinni akarja, hogy az akaratunk szabadon alakítja a világot, a tapasztalásainkat és az életünket. Vagy, ha mi már a saját határainkba ütközünk, akkor legalább valami csodamódszer a segítségünkre siet.

Vajon meg tud-e felelni ennek az elvárásnak a hipnózis? Kitörölheti-e például a gyermekkori rossz emlékeinket? Érdemes itt egy pillanatra megállnunk és elgondolkoznunk, hogy ha törlődnek a gyermekkori emlékeink, akkor az azokhoz kapcsolódó összes tapasztalatunk és a hasznos tanulságok is eltűnnek. Egy nagy vakfolttá válna, amire nincs rálátásunk. Ebből kifolyólag könnyen előfordulhatna, hogy ugyanazokba a helyzetekbe, hasonló típusú emberekbe és élményekbe ütköznénk ismét, amelyeket minden erőfeszítésünkkel igyekszünk elfelejteni. Ez nem lenne valami szerencsés.


Hogyan segíthet a hipnózis, ha nyomaszt a múltunk? Bármennyire nyomasztó legyen a múltunk, vagy annak valamely korszaka, a menekülés az élmények elől nem oldja meg a helyzetet. Az emlékeket szépen lassan meg lehet szelídíteni, elfogadhatóvá lehet tenni. Az élmények egy részéről általában tudatos szinten is képesek vagyunk beszélni, meg tudjuk fogalmazni például a konkrét tényeket, ugyanakkor a sajgó érzésekkel nehezebb szembenézni, ezért jellemzően elfojtjuk őket. Mélyen a tudatalattinkba száműzzük. Időnként előbukkannak ezek a tartalmak, például rémálmainkban, vagy ha olyasmiről hallunk, olvasunk, ami rácseng ezekre az elfojtott érzésekre. Hipnózisban ezeket az érzéseket dolgozzuk fel óvatosan, és elfogadhatóvá alakítjuk. Ez nem egyetlen hipnózis-ülés során történik, hanem mindig egy folyamat részeként. Akkor beszélhetünk feldolgozott élményről, ha tudatos és tudatalatti szinten egyaránt integrálódik az élmény a személyiségünkben, vagyis a beszélgetésterápia és a hipnoterápia módszerét ötvözve eljutunk arra a pontra, hogy már nem kínoznak a régi rossz érzések, ha az eseményekre gondolunk vagy beszélünk róla.


Ha így közelítjük meg a kérdést, igen, létezik csoda, de az nem egyik napról a másikra jön el, hanem fokozatosan, lassan, szándékos erőfeszítéssel és egy kis külső szakértelem igénybevételével.


Ha van olyan tapasztalata a hipnózissal kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!