^Vissza a lap tetejére
Elérhetőségem:
Telefon: +36 (30) 234-8506
E-mail: czegenyi@t-email.hu

Czégényi Margit pszichológus

okleveles pszichológus, klinikai szakpszichológus
párterapeuta, családterapeuta
hipnoterapeuta

  • 1 Módszereim

    Mitől függ a pszichoterápia eredményessége? - megfelelő képzettségű szakember - vágy a gyógyulásra/változásra, és abban való hit - nyitottság, őszinteség - együttműködés - kitartás
    Bővebben...
  • 2 Érdekes témák

    Kövesse a hónap aktuális témáját, és írja meg a hozzá kapcsolódó véleményét és tapasztalatait interaktív rovatunkban!
    Bővebben...
  • 3 Elérhetőségem

    Telefon: + 36 (30) 234 8506 E-mail: czegenyi@t-email.hu Rendelési hely: Budapest, VI. kerület, Délibáb u. 10. Bejelentkezés: telefonos időpont-egyeztetés alapján, 9-20 óra között. Ha éppen terápiát tartok, néma üzemmódba helyezem a telefont, ez esetben nyugodtan hívjon többször!
    Bővebben...
  • 4 Könyvajánló

    Ajánlom szíves figyelmébe a következő olvasmányos és egyben szakmailag megalapozott könyveket, amelyek segítségére lehetnek az önismerete és az általános emberismerete gazdagításában!
    Bővebben...
  • 5 Cikkeim, interjúim

    Az utóbbi évek sajtó- és televíziós anyagából néhány kiemelt interjú-közreműködésem
    Bővebben...

 



Az életközépi krízis, azaz a középkorúak válsága, a természetes fejlődési krízisek közé tartozik, melynek jellemzője, hogy várhatóan előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, számíthatunk rá; igaz, nem egyforma mértékben visel meg bennünket.

A 40-65 év közötti emberek tartoznak az életközépi periódusba, ők azok, akik már nem fiatalok, és még nem idősek.




 Miről szól ez a periódus?



Milyen életfeladatokkal szükséges szembenéznünk? Erik Erikson frankfurti fejlődéspszichológus szerint a 40-60 éves kor elsősorban az alkotásról szól, legtöbb ember ekkor éri el az alkotóképessége csúcsát. Emellett még nem érzi magát idősnek ahhoz, hogy változtasson az életén, kipróbáljon új, esetleg addig elmulasztott lehetőségeket. Ha ez sikerül, akkor nyugalommal lép át a következő életszakaszba, ami az életútjának a kiértékeléséről szól. Ha viszont nem érzi a saját hatékonyságát ebben a stádiumban, úgy érzi megrekedt, és krízisként éli meg. Erikson szerint a krízis sikeres megoldása a lelki gyarapodást szolgálja, elengedhetetlen jelenség.

Mire a 40-es éveinket betöltjük, általában már sok célt elérünk, befejezzük a tanulmányainkat, karriert építünk, családot alapítunk, gyermekeket nemzünk. Felmerül a kérdés, hogy mi következhet még ezután? Mi dolgunk van még? Hol van a helyünk a világban? Vagyis egyfajta mérleget készítünk az addigi éltünkről, átgondolva a teljesült vágyainkat, céljainkat és a sikertelenségeinket egyaránt.

A krízist elindíthatja akár egy munkahelyi elbocsátás, az otthoni megoldhatatlannak látszó konfliktushelyzet, egy súlyosabb betegség, vagy a kezdődő klimax is.
A furcsa hiányérzetünket esetleg igyekszünk kitölteni azzal, hogy a régi, mélyre süllyesztett, megvalósítatlan vágyainkat életre keltjük, és egy mély lélegzetet véve megpróbáljuk mégis megvalósítani őket, hátha nem késő! A kívülállók ebből annyit látnak, hogy érdekes, néha gyerekes vagy számukra nevetséges módon kezdünk viselkedni, ami azelőtt nem volt jellemző ránk, mint például az élvezetek és az aktivitás hajszolása; fiatalító műtétek, zsírleszívás; új, izgalmas, házasságon kívüli szexuális kapcsolatok létesítése; sokkal fiatalabb partner keresése; esetleg válás, mint szabadulás az ellaposodott kapcsolatból.

A testi változásokkal, az öregedési folyamatokkal való szembesülés különösen nehéz lehet ebben a periódusban, az egyre többféle betegség pedig szembesít az élet mulandóságával, ami elöl nehéz menekülni. A pótcselekvések és az újonnan felvett szokások ideig-óráig elterelhetik erről a figyelmünket. A munkába való temetkezés ugyanezt a célt szolgálhatja.

A szorongás végigkíséri az életközépi krízist. Szomorkodunk és felelősségre vonjuk magunkat a múltbéli elszalasztott lehetőségek miatt, miközben a jelen helyzetünket kifejezetten nyugtalanítónak éljük meg. Ugyanakkor aggaszt a jövőnk is: mi lesz velünk, a családunkkal, a szeretteinkkel, az állásunkkal, a fiatalságunkkal? Keveredhet bennünk a lemaradás érzése, a túlhajszoltság, az összezavarodottság, a remény. Összehasonlítjuk magunkat más, hasonló korú/helyzetű emberekkel, és frusztrációként élünk meg, ha ők előrébb tartanak, mint mi. Ez tovább rontat a helyzeten.

Az életközépi válság jelentkezhet egészen enyhe formában is, egy belső rendszerező-elemző mentális folyamatként, ahol az élet értékeinek fontosságát gondoljuk át és új prioritásokat jelölünk meg.


Hogyan lehet jól megoldani ezt az élethelyzetet?

 

Ha túljutunk az első, meglepetést okozó szembesüléseken, és a hirtelen felindulásból történő cselekedeteken, akkor érdemes hátradőlünk, hogy átgondoljuk, hol tartunk most. Lehet, hogy elmulasztottunk életünk során néhány jó lehetőséget, de biztosan akad az emlékeink között sok olyan is, amelyekből építkezhetünk, melyek tartást adnak nekünk. Fel kell ismernünk, hogy ezentúl más életfeladatok várnak ránk, mint eddig. A múltat nem lehet erőszakkal feléleszteni, ugyanakkor új kihívásokat rejt ez a korszak: a tapasztalataink, megszerzett bölcsességünk kreatív hasznosításának lehetőségét; előremutató, reális célok kitűzését. Carl Gustav Jung az élet mélyebb értelmének megtalálásában, a belső fejlődésben látta a megoldást.
A krízis feloldásához mindenképp szükséges a nézőpontváltás, új értékek és szempontok figyelembe vétele. Ne a múltbéli szokásainkat erőltessük minden áron, hanem nézzünk a jelen és a jövő felé, arra, ami még ránk vár, és ami építő hatású.

Minél kontrollálhatóbbnak véljük a krízishelyzetet, annál hatékonyabban birkózunk meg vele. Vegyük kezünkbe a sorsunkat, hogy ne csak sodródjunk, hanem érezzük, van ráhatásunk a változásra! Ez jó hatással van a biztonságérzetünkre és a kreativitásunkra, ami jó megoldások kitalálásához vezet.

Ha van olyan tapasztalata az aktuális témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

Vissza az Érdekes témákhoz

Szóljon hozzá!