Sok félrevezető könyv és film foglalkozik a hipnózissal, ami sajnos kihat az emberek gondolkozására és véleményalkotására a témával kapcsolatban. A filmeket akkor lehet eladni, ha látványosak, megdöbbentőek vagy legalább megindítóak, ezért érthető módon, úgy ragadják meg a hipnózist is, hogy azt valamilyen drasztikus, radikális és mágikus módszernek tüntetik fel.
Pedig nem az! A filmek és a valóságban alkalmazott hipnoterápia köszönő viszonyban sincsenek egymással. Míg az előbbi a rendezők túlburjánzó fantáziájának szüleménye, az utóbbi több évszázados, sőt, évezredes múltra visszatekintő gyógyítási módszer. Igaz, a kezdetekben még nem illették a hipnózis névvel, de már az egyiptomi, közel- és távol-keleti ősi kultúrák is számos olyan emléket hagytak ránk, amelyek alátámasztják, hogy a pszichés úton való ráhatást, a szavak gyógyító erejét -vagyis a szuggesztiót- kiterjedten alkalmazták.

Nem csoda, hogy sok ember nem tudja különválasztani a valós és mesterségesen ferdített információkat a hipnózissal kapcsolatban. A rendelőmben megforduló kliensek körében a következő tévhitekkel találkozom a leggyakrabban:
  • A hipnózis eszméletvesztéssel jár. Nem igaz! Mindvégig eszméletünknél maradunk.
  • Csak a gyenge akaratú emberek hipnotizálhatóak. Nem igaz! A gyenge és az erős akaratú emberek is hipnotizálhatóak, más-más módszerekkel. A legfőbb kritérium mégis az, hogy a hipnotizált személy abban a helyzetben vágyjon rá, hogy hipnotizálva legyen, attól függetlenül, hogy az élet különböző területein mennyire erős az akarata. Mindenkit lehet hipnotizálni többé-kevésbé, viszont nem mindenki egyformán fogékony a hipnózisra. Vannak emberek, akik nehezen adják át a kontrollt másoknak, ezért ezt a helyzetet is a saját kontrolljuk alatt szeretnék tartani. Ezáltal ellenállnak a folyamatnak. Ilyenkor érdemes várni a hipnózissal, amíg kialakul a bizalom a kliensben, ami ahhoz szükséges, hogy rábízza magát a hipnoterapeutára.
  • Semmire sem emlékszünk utólag a történtekből. Nem igaz! Ha visszaidézzük a hipnózis élményeit, minden fontos momentumra vissza tudunk emlékezni. Annyi felejtés előfordulhat, amennyi más helyzetekben (pl. egy értekezlet vagy baráti beszélgetés után) is szokott lenni. Szó szerint máskor sem tudunk utólag elmondani egy beszélgetést, mert az emlékeinket minden szituációban átszínezik az elvárásaink, reményeink, múltbeli tapasztalataink, memória kapacitásunk, figyelmi szűrőink, stb. Ez az idegrendszerünk természetes védekező mechanizmusa, ami megóv a túl sok és fölösleges információtól, valamint a túlterheltségtől.
  • Bármire rávehetnek bennünket hipnózisban. Nem igaz! Semmi olyan cselekedetre nem tudnak rávenni, ami távol áll az alapszemélyiségünktől. Egy diétázó embernek lehet azt a szuggesztiót adni, hogy amikor megéhezik, az egészséges ételek után nyúljon (pl. gyümölcsök, zöldségek) és ne a hízlaló ételeket válassza (pl. sült krumpli, csokoládé), de arra nem lehet utasítani egy vegetáriánus embert, hogy mától a húsételeket részesítse előnyben a zöldségekkel szemben. Hipnotizált állapotban is működik egy éber őrpontunk, ami vigyáz ránk, hogy semmi olyat ne tegyünk/higgyünk el, ami ellenkezik az erkölcsi-, jogi-, hitbéli- és meggyőződésbeli szokásainkkal. Vagyis, ha tegyük fel az az utasítást kapnánk, hogy bántsunk valakit, csakis abban az esetben tennénk meg, ha egyébként is szokásunk volna, hogy bántsuk az embereket. Ettől eltérő esetben egyszerűen figyelmen kívül hagynánk a szuggesztiót.
  • A hipnózis minden problémánkat megoldja, nekünk már semmit nem kell tennünk. Nem igaz! A hipnózissal rá tudunk segíteni a probléma megoldására, fel tudjuk gyorsítani a gyógyulást/változást, de a saját erőfeszítést nem pótolja. Minden igazi és tartós változáshoz szükség van arra a befektetett időre, energiára, igyekezetre, amit mi magunk adunk hozzá. A terápiás foglalkozások közötti egy hétben szoktak lenni otthoni feladatok, amelyek a kívánt változások létrejöttét és megszilárdulását segítik. Ezt nem lehet és nem is érdemes megkerülni.
  • Hipnózisban fény derülhet olyan előző (pl. gyermekkori) történésekre, amelyek súlyát nem bírjuk elviselni, akár bele is őrülhetünk. Nem igaz! Ha szakképzett hipnoterapeutához fordul, akkor ez teljesen kizárható! Magyarországon hivatalosan orvosi vagy pszichológusi végzettséggel lehet elvégezni a 3 éves posztgraduális hipnoterápiás képzést. Ha valaki hipnoterapeutának vallja magát, de nem orvos vagy pszichológus, akkor valószínűleg egy gyorstalpaló tanfolyamon tanulta a hipnózist. Óvva intem attól, hogy hozzá forduljon, ugyanis aki nem mestere a lelki folyamatok működésének, sajnos tényleg képes kárt okozni a kliensekben. A lelki sebeket nem elég feltépni, azokat gyógyítani és szakszerűen visszaölteni is szükséges, hogy ne maradjanak utána sajgó hegek, hanem szépen gyógyuló sebekké váljanak. Nagyon súlyos pszichiátriai betegek kezelése ellenjavallott hipnózisban, ez a szakember feladata, hogy észrevegye/beazonosítsa.

A szakszerűen alkalmazott hipnoterápia erőt és energiát ad a terápiás folyamatban, serkenti a változásokat és segít visszanyerni a belső motivációt.


Régebbi cikkek a hipnózisról:
  • Presztízs Magazin, 2012/2. szám, 52-57. oldal, interjú a hipnózisról: „Út egy másik világba

Ha van olyan tapasztalata a hipnózissal kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza az Érdekes témákhoz