Az elmúlt 17 évben, amióta pszichológusként praktizálok, meglehetősen sok emberrel találkoztam, nőkkel, férfiakkal, fiatalokkal, idősekkel, gyermekekkel, párokkal, családokkal. Minden egyes esetben elhangzottak olyan kérdések a klienseim részéről, amelyek válaszra vártak. Akadtak köztük könnyen megválaszolhatók, és hosszas elemzésre váró, mélyreható kérdések is.
Talán Önben is felmerültek már olyan talányok a saját /vagy a környezetében élő személyek/ lelki működésével, érzelmi világával vagy viselkedésével kapcsolatban, amelyekre nem sikerült megtalálnia a feleletet, bármennyire is próbálta megfejteni. Esetleg belekerült egy olyan gondolatspirálba a nagy igyekezet közepette, amelyből nehezen tudott kigabalyodni, vagy még jobban belezavarodott, mint előtte. Ne aggódjon, ezzel nincs egyedül! Legtöbb ember mielőtt eljut oda, hogy felkeressen egy szakembert, nekifut önerőből a válaszadásnak, vagy bevonja az ismerőseit, és megkérdezi a véleményüket. Minél több embert kérdez meg, annál többféle véleményt hall, ami végképp összezavarhatja.
Csokorba szedtem azokat a kérdéseket, amelyeket számtalanszor megfogalmaztak a hozzám forduló emberek. Talán egyikre-másikra Ön is ráismer:
Bennem van a hiba? Mit csinálok rosszul?
Lehet, megbolondultam, hogy ilyen furcsa gondolataim vannak?
Elmúlnak valaha a borús gondolataim?
Van megoldás a szorongásomra? El fog múlni?
Lesz nekem valaha igazi társam?
Lehet, hogy lemaradok a gyermekáldásról?
Miért félek ennyire az elköteleződéstől?
Vajon akkor is szeretnének az ismerőseim, ha tudnák, hogy milyen vagyok valójában?
Miért nem tudom lezárni a kapcsolataimat?
Miért olyan nehéz döntéseket hoznom és kiállnom mellette?
Miért nem merem elmondani a véleményemet úgy, mint más?
Még az is lehet, hogy szkizofrén vagyok?
Valamilyen személyiségzavarom van, azért viselkedem ilyen nem normálisan?
Hogy fordulhattam így ki magamból?
Hogyan találhatnék vissza a régi énemhez, aki voltam (vidám/kiegyensúlyozott/életigenlő/stb.)?
Maradjak a családommal vagy engedjek az új szerelem csábításának?
Megtettünk-e mindent a társammal a kapcsolatunk megmentéséért? Mit tudnánk még tenni?
Miért nem érti meg a férjem/feleségem/társam, amit már százszor elmondtam neki? Meg fog valaha változni?
Szabad kitenni a gyermekeket a válás traumájának? Mi lesz a következménye?
Hogyan lehetnék jobb szülő?
Lehet rajtam segíteni? Sok hasonló esettel találkozott már?
|
|
A
diagnosztikus kérdésekre /amelyek egy betegség létére irányulnak/ könnyen megtaláljuk a választ célzott kérdésekkel és néhány teszt segítségével. Ha valóban fennáll a kórkép, akkor sincs ok aggodalomra, hisz legalább megtette az első fontos lépést, a probléma beazonosítását. A következő lépés a megoldáskeresés, amin közösen dolgozhatunk, figyelembe véve az Ön személyiségét, eddigi tapasztalatait, szükségleteit és lehetőségeit.
Ha egy
élethelyzet aggasztja, néhány konzultáció is elegendő lehet, hogy tisztábban lássa a szituációt és helyreálljon az egyensúlyi állapot.
Vannak olyan felvetések is, amelyeken az
önismeret gazdagítása és az
önelfogadás segít, ilyen például a szerethetőség kérdése. Ha megtanulja elfogadni és szeretni önmagát a hibáival együtt, érdekes módon a környezete is toleránsabbá válik Önnel szemben. Megváltozik a fontos személyekhez fűződő viszonya, javul a társas kapcsolatainak a minősége.
Vagyis van megoldás a nehéz helyzetekre is, ne adja fel!
Ha van olyan tapasztalata az aktuális témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!