A poszttraumás stressz zavar (PTSD) kifejezetten súlyos vagy folyamatos stresszre adott reakció, vagyis egy szokatlan, váratlan, érzelmileg is megérintő helyzet hatására alakul ki. Ilyen lehet például egy súlyos baleset elszenvedése; ha fizikai erőszak vagy szexuális molesztálás áldozatává válunk; harctéri élmények; katasztrófa átélése. Nem minden esetben alakul ki a PTSD, csak a traumát átélők 15-40 %-nál. Ha a traumát követő 2. naptól számítva maximum 4 hétig tart az erősen stresszes állapot, akkor akut stressz zavarról beszélünk, ha tovább elhúzódik, akkor már poszttraumás stressz zavarnak tekinthető. Vannak esetek, amikor több mint fél évvel a trauma után jelentkeznek a tünetek, ebben az esetben késleltetett poszttraumás stressz zavarral állunk szemben.
Ahhoz, hogy kimondjuk a diagnózist, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) által meghatározott szigorú kritériumoknak kell teljesülnie. Ezek az alábbiak:
I. A személyt megrázó eseményre mindkét alábbi pont érvényes:
1. Olyan eseményt élt át, vagy volt tanúja, amelyben valóságos vagy fenyegető haláleset, súlyos sérülés, vagy a saját/mások testi épségének veszélyeztetése valósult meg.
2. Erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagált.
II. Ismételten újraéli a traumát a következő módok valamelyikén:
- a traumás eseményre való kényszerű, ismétlődő, szenvedést okozó visszaemlékezéssel (képzetek, gondolatok formájában)
- a traumáról szóló ismétlődő, kínzó álmodással
- olyan cselekedetei, érzései vannak, mintha a traumát újraélné (pl. illúziók, hallucinációk)
- a traumára emlékeztető helyzetek intenzív pszichés szenvedést vagy vegetatív reakciót váltanak ki (pl. leizzad, remeg tőle).
III. A traumával összefüggő ingereket tartósan kerüli (minimum 3 az alábbiak közül):
- a traumával összefüggő gondolatok, érzések vagy beszélgetés kerülése
- a traumával összefüggő emlékeket ébresztő tevékenységek, helyek kerülése
- a traumára való visszaemlékezési képtelenség
- észrevehetően lecsökkent érdeklődés vagy részvétel fontos tevékenységekben (pl. munka, sport, hobbi)
- másoktól való elszakadás, elidegenedés érzése
- a jövő beszűkülésének érzése (pl. nem remél karriert, házasságot, gyermeket, normális élettartamot).
IV. Legalább két tünet jelen van a következők közül:
- elalvási/átalvási zavarok
- ingerlékenység vagy dühkitörések
- koncentrálási nehézség
- fokozott éberség és készenléti állapot
- felfokozott „vészjelzés-készség” (azaz, kis jelek felnagyítása).
Az első kérdés, amit jellemzően felteszünk egy elszenvedett traumát követően az, hogy: „Miért épp velem történt?” Hasonló kérdések követhetik: Miért ilyen igazságtalan a sors? Mivel érdemeltem ezt ki?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik szépen lassan képesek napirendre térni az események fölött az első sokkoló élmények után, és elfogadják a történteket annak minden következményével együtt, azoknál az embereknél kisebb valószínűséggel alakul ki a PTSD. Minél tartósabban tiltakozunk a történtekkel szemben, elutasítóan reagálunk, és nem vagyunk képesek beilleszteni a saját élettörténetünkbe az elszenvedett traumát, ugyanakkor nem tudjuk figyelmen kívül sem hagyni, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a PTSD.
Ennek magyarázata: minél inkább hárítjuk a tudatos szembenézést a tényekkel, kerüljük a szorongást keltő helyszíneket, beszélgetést róla, annál inkább foglalkoztatja a tudatalattinkat, ezért álmok, képzetek, visszatérő emlék-bevillanások formájában próbálja az agyunk feldolgozni az élményeket. Vagyis a betegség (PTSD) a szervezetünk részéről egy tudattalan próbálkozás arra, hogy beillesszük a traumatikus élményeket az élettörténetünkbe.
Pszichoterápiában a cél ilyenkor az élmények integrációja, feldolgozása. Ennek a folyamatnak része az érzelmek kifejezése; az emlékek előhívása (pl. imaginatív módszerekkel) - hogy a helyére kerüljenek a hiányzó emlékképek; a visszatérés segítése a mindennapok tevékenységeihez (gyakori a barátok elhanyagolása, munkaképesség lecsökkenése, beszűkült állapot).
Ha már múltbéli eseményként tudjuk kezelni a traumát, ami lezárult, a jelentől elkülönült, akkor tudunk továbblépni, és a jelen életünkre koncentrálni. A gyógyulás jelszava: „Az élet megy tovább!”
Amennyiben van olyan tapasztalata a témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!