Sok olyan párral találkozom terápiás munkám során, akik szeretnének még egy esélyt adni a hanyatló félben lévő kapcsolatuk felélesztésének. Szerencsés esetben mindkét fél nyitott a párterápiás foglalkozásokra, de időnként előfordul, hogy egyikük csak a párja rábeszélésére jön el, különösebb belső késztetés nélkül. Ha mindketten eljönnek, és aktívan részt vesznek a foglalkozásokon, jó sansszal visszaállítható az egyensúly a kapcsolatukba. Megtanulnak sokkal tisztábban és egyértelműen kommunikálni egymással, kifejezni az elképzeléseiket, igényeiket, érzéseiket, valamint hatékonyabban kezelni a konfliktus-helyzeteket, amelyek addig újra és újra, szinte forgatókönyvszerűen megismétlődtek.

Vannak olyan problémák, amelyekről könnyebb otthon beszélni, ezért nem hatalmasodnak el, de még napjainkban is akadnak tabutémák, amelyek zavarba ejtőek vagy félelmek tapadnak hozzájuk, ezért gyakran a szőnyeg alá kerülnek, ilyenek például a pénzköltési szokások, szexuális igények, rokonok mennyi teret kapjanak a családi életben, stb.

Ha sok kis sérelem és bosszúság kerül a szőnyeg alá, elég az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, hogy kirobbanjon a veszekedés.

 

Jellemzően mikor jelentkeznek a párok terápiára?

A legtipikusabb párkapcsolati konfliktusok, amelyekkel találkozom a praxisomban a következők:

• Elbeszélnek egymás mellett, mindkét fél ugyanazt magyarázza hosszú idő óta, mégsem közelítenek az álláspontjaik.

• Valamelyik félnek van egy bosszantó szokása (pl. túlzott alkoholfogyasztás, internetfüggőség, munkamánia, stb.), amiről a másik fél úgy gondolja, csak a társa felelős a kialakult helyzetért.

• Belép a kapcsolatba egy harmadik fél, kiváltképp, ha nem csak futó kalandnak bizonyul.

• Kihűlnek az érzelmek az évek során, és befészkelődik az unalom, már csak a rutin tartja össze a társakat.

• A konfliktus-kezelés leginkább duzzogás és félrevonulás vagy direkt követelőzés, esetleg ultimátum adás formájában mutatkozik.

Sorolhatnánk tovább a problémás helyzeteket, de mint tudjuk, minden eset egyedi, és épp ezért egyedi megoldást is igényel. Többnyire mindketten érzik, hogy elhúzódó problémák vannak köztük, mégis nehéz rászánniuk magukat, hogy párterapeuta segítségét kérjék. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy 5-10 alkalmas foglalkozás már látványos javulást hozhat a pár életébe. Talán a legfontosabb, hogy nem érdemes megvárniuk, amíg teljesen elmérgesedik a helyzet, és valamelyikük válással/szakítással fenyegetőzik, hanem megelőzés jelleggel is kérhetnek segítséget, 1-2 alkalmas tanácsadás formájában. Ugyanúgy, ahogy azt sem szerencsés megvárni, hogy teljesen kilyukadjon a fogunk, és csak azt követően keressük fel a fogorvosunkat, az első sajgó érzéseket is érdemes megvizsgálni, hogy elébe menjünk a nagyobb bajoknak. A preventív szemlélet a párterápiára is érvényes, az időben érkező jó tanácsok kivédhetik a házassági/párkapcsolati krízisek bekövetkezését.

 

Hogyan zajlik a párterápia/konzultáció?

Általában 1-2 hetente találkozunk, a beszélgetések egyrészt a problémák megoldására fókuszálnak, másrészt az új, kívánatosabb szokások-készségek elsajátítására irányulnak, például, hogyan lehet követelés helyett kérni a társunktól; vagy a szeretetet úgy kifejezni, ami jól érzékelhető, stb. Két foglalkozás között otthoni feladatokat kapnak a párok, amelyek segítenek áthidalni a konzultációs órák közötti időszakot és egyben könnyítik az új készségek begyakorlását. Csakis olyan változásokat támogatunk, amelyre mindkét fél nyitott és elfogad.


Ajánlott irodalom a témához:

• Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz

• Mira Kirshenbaum: Amikor a hűségesek hűtlenkednek (Hogyan lehet két ember között választani?)

• Eric Berne: Emberi játszmák

Amennyiben van olyan tapasztalata a párterápiával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!