Sokféleképpen szerethetjük egymást. Lehet jól és rosszul szeretni: úgy, hogy jól érzékelhető legyen, és úgy is, hogy csak alig, vagy egyáltalán ne lehessen érezni a szeretet áramlását. Gary Chapman ezt jól megragadható fogalmakkal írja le, szerinte mindenkinek van egy szeretettankja. Ha jól szeretnek minket, csordultig megtelik a szeretettankunk, és elégedettek vagyunk a kapcsolatainkkal. Akkor tudnak jól szeretni bennünket, ha ismerik a szeretetnyelvünket, és azon keresztül kommunikálnak velünk, illetve mi a szeretteinkkel. Öt nagy csoportba sorolhatjuk a szeretetnyelveket:
1. kedves, elismerő szavak2. testi érintések
3. ajándékok-figyelmességek
4. szívességek, amelyeket egymás kedvéért teszünk
5. a minőségileg együtt töltött idő, amikor 100 %-ban csak egymásra figyelünk, függetlenítjük magunkat a tévétől, telefontól, internettől, stb.
Legtöbbünknek van egy fő szeretetnyelve, amelyből leginkább értjük, érezzük, hogy fontosak vagyunk másoknak. Ha így közelítenek felénk, fokozatosan megtelik a kiüresedett szeretettankunk. Viszont hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amiből mi értünk, más is abból ért, ha nekünk fontosak a cirógatások, ölelések, mások is arra vágynak. Ez nagy csapda és félreértési lehetőség, mert lehet, hogy a számunkra fontos embereknek egész más szeretetnyelvük van. Érdemes úgy tekinteni a szeretteinkre, mint egy-egy rejtélyre, ami megfejtésre vár, hogy kinyomozzuk a számukra fontos gesztusokat, szavakat, apró figyelmességeket, hogy érezzék, törődünk velük. Ehhez viszont szükség van a tudatos odafigyelésre, figyelmes odafordulásra.
A karácsony időszaka kiváló alkalom arra, hogy elkezdjünk új, nyitott szemlélettel tekinteni a minket körülvevő emberekre, hogy megtanuljuk jól szeretni őket.
Amennyiben van olyan tapasztalata a témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!