Czégényi Margit pszichológus

A depresszió kifejezés beszűrődött a mindennapi szóhasználatunkba, és sok esetben tágabb értelemben használják az emberek, mint amit maga a betegség fed. Lehet időnként hallani, hogy „olyan depis voltam tegnap délután…” Ha ez valóban egy délutánra korlátozódott, akkor sokkal inkább egy átmeneti lehangoltságról van szó. A depresszió, mint betegség, szigorú kritériumokhoz kötött, amelyeket a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) részletesen leír.

A depresszió diagnózisának felállításához legalább öt tünetnek több mint két hétig fenn kell állnia az alább felsorolt tünetek közül. Az első kettőből legalább az egyiknek vagy mindkettőnek mindenképp jelen kell lennie:

• levert hangulat a nap legnagyobb részében, majdnem minden nap

• az érdeklődés/öröm elvesztése.

• jelentős hízás vagy fogyás; vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése

• alvászavar

• mozgásos nyugtalanság vagy meglassultság

• fáradtság, energiahiány

• értéktelenség érzése vagy önvádlás/bűntudat

• csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség

• a halál gondolatával való gyakori foglalkozás.

Láthatjuk, a lehangoltság csupán egy lehetséges tünete a depressziónak, de nem egyenértékű vele. A betegségnek lehet enyhe, közepes és súlyos fokozatú változata, melyet a szakember (pszichológus vagy pszichiáter) célzott beszélgetéssel és tesztekkel mér fel. Ettől függ a terápia megtervezése.

Enyhe és közepes depresszió esetén nem javallott a gyógyszeres kezelés, mert az csak a tünetek enyhítésére fókuszál, de az okok továbbra is fennmaradnak. Súlyos depresszió estén már annyira magába zárkózhat az érintett személy, hogy a pszichoterápiában sem tud érdemben részt venni addig, amíg a tüneti kép nem enyhül, ezért ebben az esetben átmenetileg elfogadható a farmakoterápia.

Ha észrevesszük magunkon vagy a környezetünkben élő embereken a fenti tüneteket, és azokat nem indokolja valamilyen más betegség vagy állapot (például testi betegség, veszteségélmény, gyász, stb.), érdemes minél előbb szakember segítségét kérni, mielőtt nagyon elmélyülne a depresszió. Az öngyilkossági kísérletek jellemzően a súlyos depresszióban fordulnak elő, mint kétségbeesett menekülési próbálkozás a reménytelen helyzet elől. Ezt meg lehet előzni pszichoterápiával.

Vannak egyéni és csoportos terápiás lehetőségek. Kezdetben érdemes egyéni terápiát igénybe venni, majd ha már lelkiekben megerősödött, folytathatja csoportos formában is. A csoportterápia mellett főleg az az érv szól, hogy a többi hasonló helyzetben lévő emberrel könnyen egymásra hangolódnak, egymást kölcsönösen támogatják ötletekkel, saját tapasztalatból merített javaslatokkal.

Vannak olyan életszakaszok, élethelyzetek és körülmények, amelyek táptalajul szolgálnak a depresszió kialakulásának, ilyen a serdülőkor, a szülés utáni időszak, a klimax időszaka, az időskor, illetve az évszakok váltakozása, azon belül az ősz és tél sötét-hideg időszaka is kedvez a betegség létrejöttének.

Megelőzésként érdemes a kritikus élethelyzetek/évszakok közeledése előtt fokozottan figyelnünk a fizikai aktivitásra, azaz, többet mozogjunk, tűzzünk ki apró –és nagyobb- célokat, amelyek irányt mutatnak. Segíthet a pozitív élmények tudatos átgondolása is, ugyanis depresszív hangulatban automatikusan a negatív érzések és gondolatok erősödnek föl, és ebben az állapotban könnyen figyelmen kívül hagyjuk a pozitív érzéseket és élményeket.

A depresszióról azt is tudnunk kell, hogy több fajtája létezik. Vannak unipoláris és bipoláris hangulatzavarok. Az unipoláris betegségnél a depresszió és a normál állapot válthatják egymást, a bipolárisnál a depresszió átválthat egy emelkedett hangulatba, kifejezett jó közérzetbe, ahol megnövekszik az energiaszint és az aktivitás, felfokozódik a teljesítőképesség, csökken az alvásigény, túlzottan kedvessé és barátságossá válik, hajszolja az élvezeteket. Ez a depresszió ellenpólusa, ami a másik végletet jelenti, vagyis az egyensúlyi állapothoz képest a másik oldalra billen ki a mérleg nyelve, ezért ez sem jó. Ezt nevezzük mániás-depressziós zavarnak. A mániás szakaszok az érintettet nem zavarják, sőt, jobban érzi magát, mint valaha, ugyanakkor a környezete számára sokszor nehezen elviselhető a helyzet, ugyanis meglehetősen kritikátlanná válhat a beteg viselkedése. Nagy valószínűséggel csak a depressziós fázisban lesz képes elfogadni a szakember segítségét. A bipoláris zavar esetén hangulat-stabilizáló gyógyszert szoktak adni a pszichiáterek, a hangulat ilyen szélsőséges változásának a megelőzésére.

Amennyiben van olyan tapasztalata a depresszióval kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza a Hónap témájához