Czégényi Margit pszichológus

 

A legerősebb jellemű emberrel is előfordul, hogy egyes helyzetekben nehéz felvállalnia a véleményét, különösen, ha arról van szó, hogy nem szívesen teljesítene egy hozzá érkező kellemetlen kérést. Ilyenkor kínos kimondani, hogy nem szeretnénk együttműködni.
Ha egy konkrét helyzetet csupán racionálisan néznénk, akkor egyszerű lenne ésszerű döntést hozni, de szinte mindig jelen vannak az érzelmi tényezők is, amelyek megnehezítik a dolgunkat. Hisz ott van bennünk a vágy, hogy a környezetünkben élő emberek elfogadjanak, szeressenek, tiszteljenek és becsüljenek minket, és ezt leginkább akkor érhetjük el, ha igyekszünk megfelelni az elvárásaiknak, együttműködőek vagyunk, kedvesek, segítőkészek, simulékonyak. Van egy határ, ameddig ez könnyen megy, különösebb erőfeszítés és önfeladás nélkül, azonban ha túl gyakran kerülünk a határvonal túloldalára, sérülni fog az önbecsülésünk.

Olykor szembetalálhatjuk magunkat olyan helyzetekkel, amelyekben megpróbálnak minket manipulálni. Ilyenkor eszközként használnak bennünket mások a saját céljaik elérésére, a személyes szükségleteik kielégítésére, és mindezt úgy tüntetik fel, mintha közös érdekről lenne szó, vagy mintha nekünk lenne előnyös a helyzet. Nem arról van szó, hogy nyílt erőszakot alkalmaznának, pusztán ügyes, legtöbbször érzelmeket mozgósító érvelésről, aminek nehéz ellenállnunk. Szeretteinkkel, vagy a számunkra fontos tekintélyszemélyekkel szemben egyhamar bevonódunk ebbe az érzelmi csapdába, hisz velük kapcsolatban könnyen elfogultakká válunk, kevésbé működik a racionalitásunk.

Ha egy jó barátunk felkeres, mondván, hogy bennünk van az utolsó reménye, segítsünk rajta, vigyük el autóval egy távoli helyre, vagy adjunk neki kölcsön, stb., akkor nehéz nemet mondanunk, kivéve, ha jó okunk van rá. Persze, hogy megesik a szívünk rajta, és segítünk, akkor is, ha ezzel plusz terhet veszünk a vállunkra. Viszont ha rendszeresen, minden apró és nagyobb kéréssel minket találnak meg az ismerőseink, már szelektálnunk kell, mire mondjunk igent, és mire nemet.

Mi történik akkor, ha mi szeretnénk szívességet kérni embertársainktól? Sokan azért nem szeretnek kérni, mert tartanak az elutasítástól, ezt olyan veszteségként élik meg, mintha az egész személyüket utasítanák el, nem csak az adott kérést. Pedig nem tehetünk egyenlőségjelet egy személy és az ő aktuális cselekedete közé. Ha valamit félreértünk, nem jelenti azt, hogy alapvetően értetlenek vagyunk. Vagy ha kritizálják valamelyik rossz tulajdonságunkat, az nem egyenértékű azzal, hogy értéktelenek vagyunk. Mégis, sok esetben összekeveredhet a fejünkben, és egész gondolatlavinát indíthat el: „Nem teljesítették a kérésemet, vagyis elutasítottak engem, ami azt jelenti, hogy kudarcot vallottam. Ezáltal nevetségessé és értéktelenné váltam, ami megalázó!” Ebbe a gondolatmenetbe rögtön az elején becsúszott egy logikai hiba. A helyes következtetés így hangzana: „Nem teljesítették a kérésemet, vagyis más módon kell megvalósítanom az elképzelésemet, de az is lehet, hogy át kell gondolnom, ilyen formában működhet-e. Talán máskor, vagy más emberek közreműködésével sikerülni fog!” Így kudarcélmény helyett tapasztalatszerzésként értékelhetjük a történteket, ami egészen más színezetet kap.

Az emberi kapcsolataink alapvetően nem egy-két kérés-válasz interakción múlnak, sokkal inkább az egymáshoz viszonyulásunk folyamatossága határozza meg. Az időnkénti visszautasításnak bele kell férnie, hisz sok más alkalommal bizonyíthatjuk, hogy szívesen segítünk másoknak (vagy ők nekünk), amikor megtehetjük.

Alberti és Emmons 1974-ben közreadta az Asszertív jogok listáját, 12 pontba szedve az alapvető emberi jogainkat. Az asszertivitás a határozott, öntudatos emberre jellemző önérvényesítő viselkedés, aki a környezetével összhangban igyekszik elérni a céljait, erőszak alkalmazása nélkül. Képes kompromisszumot kötni, ha szükséges; magatartásának sajátossága, hogy beszéd közben nyíltan a másik ember szemébe néz. Érdemes átgondolnunk, nekünk melyik okoz nehézséget, és melyik megy könnyen:

Ajánlom figyelmébe Alexander Oakwood "Mikor mondjunk nemet, és hogyan?" című könyvét, mely az önbecsülés megszilárdításához ad útmutatást.

Ha van olyan tapasztalata a témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza a Hónap témájához