2014. március. A hónap témája: Öngyógyítás vagy pszichoterápia?

Meddig terjed az öngyógyító képességünk, és mikor van szükség külső beavatkozásra? Ezt a kérdést járjuk körül a márciusi témában.

Minden emberben benne rejlik a testi és lelki regenerálódásra való képesség, azonban ennek mértéke személyenként változó lehet. Bizonyos fokú önismeretre szükségünk van ahhoz, hogy kitapasztaljuk a saját lehetőségeinket és korlátainkat, hogy mi az a feszültség, stressz, vagy testi/lelki tünet, amivel még meg tudunk birkózni, és hol van az a pont, ahol már folyamatosan romlik a lelki állapotunk, vagy egy rossz szinten stagnál.

Általánosságban elmondható, hogy egyes pszichés kórképek maguktól is rendeződhetnek, például, az enyhe depresszió 6-9 hónap elteltével sok esetben magától is gyógyul. Ezt a folyamatot hívjuk spontán remissziónak. Ebben az esetben viszont fennáll annak lehetősége, hogy egy későbbi időpontban kiújul a betegség, amennyiben a gyógyulást nem kísérte tudatos belátás, vagyis a depressziót kiváltó okok megismerése, és a negatív gondolkodásra jellemző beállítódás átformálása. Tehát nem elegendő tüneti szinten megvizsgálnunk a változást, hanem érdemes mélyebbre hatolni, és a rossz állapotot kiváltó, fenntartó, valamint módosító tényezőket is szükséges felismerni, hogy hasonló élethelyzetbe kerülve elkerülhessük a visszaesést.

A szorongásos betegségeknél kicsit más a helyzet. Klinikusi tapasztalataim szerint, és a témában fellelhető kutatási eredmények alapján is, a kóros szorongás egy idő után külön életre kel, ritkán szűnik meg magától, inkább az jellemzi, hogy az idő múlásával felerősödik, vagy fluktuál: olykor erősebb, máskor enyhébb. Különösen a pánikzavar és a fóbiák esetén láthatjuk, hogy önerőből csak nagy erőfeszítés árán sikerül kikerülni ebből az önmagát erősítő szorongás-spirálból, ugyanakkor külső rávezetéssel, új szempontok és technikák megismerésével nagyon szépen úrrá lehet lenni ezeken az állapotokon. Itt kifejezetten ajánlott a pszichoterápia. Minél frissebbek a tünetek, annál gyorsabb és látványosabb a javulás a terápiában. Ezért azt javaslom, ha felismeri magán a pánikzavar vagy fóbia kezdeti tüneteit, kérjen mielőbb segítséget, mert így könnyedén megelőzheti annak elhatalmasodását.

Sok olyan helyzet van, amikor nem is beszélhetünk lelki betegségről, csak átmeneti rossz állapotról, például egy veszteségélmény hatására, mint a válás, szakítás, szeretett személy elhalálozása, munkaviszony megszűnése, stb. Ilyenkor az idő múlása és a figyelmünk hasznos dolgok felé irányítása segít begyógyítani a sebeket. A legkritikusabb az első 4-6 hét, amikor a fájó élmények és emlékek kínzó erővel hatnak, majd fokozatosan enyhülnek. Ha túl hosszan elhúzódnak, hónapok, évek múltán is fennállnak, akkor viszont érdemes külső segítséget kérni.

Súlyos pszichiátriai betegségek esetén, mint a szkizofréniák vagy a pszichózisok, mindenképp szükséges a kezelés, bár itt a pszichoterápia legtöbbször már nem elegendő, gyógyszeres kezelés nélkül könnyen kibillenhet az érintett személy a pszichés egyensúlyi állapotából. Ez általában a környezetét zavarja jobban, mint őt magát, ezért gyakran előfordul, hogy nem érez motivációt a terápiára.

Végül, szeretném hangsúlyozni, hogy tévedés azt hinni, hogy csak lelki betegséggel lehet pszichológushoz fordulni. Legjobb megelőzni a betegségek kialakulását. Ha azt tapasztalja magán, hogy túlzottan megviseli egy esemény, ésszerűtlenül sokat rágódik egy problémán, vagy csak egyszerűen szeretné fejleszteni az önbizalmát, a kommunikációs- vagy konfliktus-kezelési készségét, akkor is érdemes pszichológust felkeresnie. Ebben az esetben nem terápiáról, hanem tanácsadásról vagy konzultációról beszélünk.

Ha van olyan tapasztalata az aktuális témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza a Hónap témájához

Szóljon hozzá!

JComments

Czégényi Margit pszichológus

okleveles pszichológus, klinikai szakpszichológus
párterapeuta, családterapeuta
hipnoterapeuta ONLINE TERÁPIA